Hulladékból ingyen gyümölcs

– Nemrégiben részt vettem a Geomédia Kiadói Zrt. által szervezett Zöld Kéz Konferencián – meséli a 48 alkalmazottat foglalkoztató, asztalosüzemből és három barkácsboltból álló Bakosfa Kft. vezetője –, s megerősödtem abban, hogy jó úton járok a környezetvédelmet illetően.

Hogy mit tett eddig Bakos Miklós cége a környezet védelméért? Például kicserélte a gázkazánokat fafűtésűre, ami által a korábbi, milliós fűtésszámlája a töredékére csökkent. Igaz, azt Bakos Miklós is elismeri, hogy ez egy asztalosműhelyben kézenfekvő, hiszen itt mindig akad annyi hulladék fa, amivel jól lehet lakatni a kazánt…

Korszerűbbre cseréltette a neoncsöveket is, ami által a villanyszámlája a negyedére csökkent, a fény viszont a duplájára nőtt. S megkérte az alkalmazottait, hogy mindig kapcsolják le maguk után a villanyt.

– Nem voltam rest, a kolléga után mentem, ha elmulasztotta – meséli Bakos Miklós. – Egyszerűbb lett volna ugyan, ha magam kapcsolom le, de akkor sohasem tanulja meg.

Hasonlóképpen tett, ha a vízcsapot felejtette el valaki elzárni. Mindenütt azonban nem lehet mindig jelen a cégvezető, ezért a zöld gondolatnak elsőként a legtekintélyesebb alkalmazottakat nyerte meg, akik aztán példát mutattak a kollégáiknak.

Elkülönítve gyűjteti a hulladékot is Bakos Miklós, amelynek egy része értékesíthető. A befolyt összeget azonban nem a cég kasszájába forgatja vissza, hanem gyümölcsöt vásárol, amelyből bármelyik alkalmazottja annyit és annyiszor ehet, amennyiszer csak kívánja. Mindez azonban nem csupán jótétemény, tartja a vezető, hanem kőkemény cégérdek. Egyrészt azért, mert az ilyen gesztusok által növekszik az alkalmazottak lojalitása, másrészt pedig egészségesebbek maradnak, ami által kevesebb időt töltenek betegszabadságon.

Mint ahogy az ő egészségüket szolgálja az alagsorban lévő kondicionálóterem is, amelyet a cég alkalmazottai szintén ingyen vehetnek igénybe, s amelyet Bakos Miklós megmutat. A gépek mellett tatami, rajta dzsúdóruhába öltözött kisfiúk melegítenek be az edzésre. Mert Bakos Miklós szívügye a harcművészet.

Ennek is megvan a maga története: két gyermekét – akik ma már a cég résztulajdonosai – egyedül nevelte fel. Amikor annak idején a lakásuk közelében a liftben megerőszakoltak egy kislányt, elhatározta, hogy megtaníttatja a gyerekeit arra, hogy miképpen védjék meg magukat. S hogy példát mutasson, maga is lejárt az edzésekre. Ma már mindhárman fekete öves, kétdanos harcművészek.

Kifelé menet, az udvaron néhány kerékpárt látok, mellette pedig egy batár nagyságú Mercedest, amelyen a rendszám a cég tulajdonosára utal.

– Ezek szerint ön még nem kerékpárral jár… – jegyzem meg a környezettudatosságára oly’ büszke vezetőnek.
– Az az igazság, alig néhány kilométerre lakom innen, ettől még járhatnék kerékpárral. Ami miatt mégsem teszem, az a kerékpárút hiánya. Egyszerűen félek a kocsik között szlalomozni. No meg azért sem, mert a napomat sokszor nem a telephelyen kezdem, hanem esetleg a város másik felében. De az alkalmazottak számára már beállíttattam egy kerékpártározót.

– S igénybe veszik?
– Egyre többen. Ösztönzésképpen pedig, amelyikük kerékpárt szeretne vásárolni, az kamatmentes hitelt kaphat a cégtől.