Lebomló és álbioszatyor nyomában

Szatyorhasználatban is az Egyesült Államok az éllovas, ahol évi százmilliárd darab műanyag szatyor készül – 12 millió hordó kőolajból. Szűkebb hazánkban, Közép-Európában jelenleg 25 kilogramm az egy főre jutó műanyagfogyasztás, ami az előrejelzések szerint 2015-re 48 kilogrammra emelkedik – s ennek tekintélyes részét a műszatyor teszi ki. Egy olyan, többnyire csak egyszeri felhasználásra szánt csomagolóanyag, ami aztán legalább 100 évig boldogítja az embert, a környezetet, lévén, hogy ennyi idő alatt bomlik el. Ez persze csak becslés, hiszen csak ötven éve használjuk ezt a csomagolóeszközt, ámde tény, hogy az „ősi” példányok mindmáig kiválóan ellenálltak a környezeti hatásoknak.

De nincs semmi baj – mondhatnánk –, hiszen itt vannak a lebomló műanyag zacskók, amelyek a hivatalos környezetbarát minősítést is kiérdemelték, így nyugodtan használhatjuk őket. A kukoricakeményítőből vagy tejsavból előállított változat tényleg hamar lebomlik, tehát valóban környezetbarát. A baj csak az, hogy ebből ma még nagyon kevés készül, az összes műszatyornak mintegy tizede. Az mindenesetre biztató, hogy az ilyen típusú bioszatyrok iránt az Európai Unió piacain megélénkült a kereslet, s minden ország érdeklődést mutat ezek beszerzésére, gyártására. Kedvező az is, hogy a régi, hagyományos műanyag szatyrot előállító gépsorok alkalmasak ezek gyártására is.

Az áruházláncok viszont ma még a másik változatot – az álbioszatyrot – használják előszeretettel, amelynek előállítása jóval olcsóbb és egyszerűbb, ámde kétséges a lebomlása. Ezekben ugyanis az olyan műanyagok vannak túlsúlyban, amelyek fény- és oxigénhiányos körülmények között nem bomlanak le, vagyis az ilyen zacskók szemétlerakókba vagy kerti komposztálókba nem tehetők. Ha mégis odakerülnek, úgy viselkednek, mint az örökéletű műanyagok. Vagyis aligha vagyunk előbbre velük. Viszont a sokszori felhasználásra alkalmas, abszolút környezetbarát vászonszatyorban, fonott kosárban ma sem csalatkozhatunk.

Enyhítené a környezet terhelését az is, ha újra lehetne hasznosítani a műanyag szatyrokat. Erre azonban nálunk alig van lehetőség, mert a hazai feldolgozóipar elsősorban a PET-palackok újrahasznosítására épült ki. Az összegyűjtött műszatyor és egyéb műanyag hulladék zömét, mint másodnyersanyagot, egyszerűen eladják külföldre. Pedig az újrahasznosításra nálunk is lenne munkaerő, ha fejlesztenék a feldolgozókapacitást, és nyilván nálunk is eladhatók lennének az ebből készült termékek – mint például a szemeteszsákok, az építési és a hajtatásos zöldségtermesztéshez szükséges fóliák.

A környezetvédők a hatástalan törvényi szabályozást is okolják a műanyag szatyrok megállíthatatlan terjedéséért. Hazánk a termékdíj bevezetésével próbált valamit tenni ez ellen, de hatástalanul: az áruházláncok számára, ahol a műszatyrok 60 százaléka forog, nem jelent gondot ez a díj, s az így keletkezett kiadást más módon hozzák be. Nyugat-Európában komoly adóztatás mellett sikerült eredményeket elérni, Ausztrália pedig már a teljes tiltást fontolgatja. Amihez persze az is kell, hogy legyen elegendő valóban környezetbarát csomagolóanyag.