Mindennapos erdőhalál

A legnagyobb pusztulást az északi félteke zömében tűlevelű (boreális) erdőségei szenvedték el, méghozzá természetes (időjárási) okokból. Ezt követi a trópusi esőerdők – mindenekelőtt az Amazonas menti erdőségek – vesztesége, majd pedig a mérsékelt övi lombhullató erdők fogyatkozása.

Azt gondolnánk, az ember telhetetlen papíréhsége a fő oka az északi, illetve mérsékelt övi erdőségek pusztulásának. De sajnos nem. Sajnos, mert ha így lenne, lehetne rajta változtatni. A bajok forrása máshol keresendő. Közép-Európának, s így hazánknak is szinte már nincs egyetlen olyan erdeje sem, amelyet teljesen egészségesnek lehetne mondani. Hogy miért? Elsősorban a környezetszennyezés miatt. Túl későn tették kötelezővé a katalizátorok használatát az autókban, a magas ólomtartalmú gázok egész kontinenseket leptek el, az erdők pedig „nyelték” a mérgező ólmot.

S noha a fák csodákra képesek a levegőtisztításban (egy 150 éves bükkfa például egy tonna szennyező anyagot is képes kivonni a levegőből évente, ebbe azonban előbb-utóbb ők is belerokkannak. De most mutatkoznak a negatív következményei a monokultúrás erdőtelepítéseknek is, amire szomorú példa a 2004-es lucfenyőpusztulás a Magas-Tátrában, amikor 3 millió köbméternyi fát csavart ki az orkánerejű szél.

Az amazóniai esőerdők irtásának okai, módszerei tekintetében nincs lényegi változás. A leggyakoribb pusztító beavatkozás ma is – csakúgy, mint a vizsgált időszakban – az erdők fölégetése új termőterületekért, a növekvő állattenyésztés (szarvasmarhatartás) takarmányigényének megtermeléséért.

De az állattenyésztők mellett a „szójabárók” is nyomulnak Brazíliában, akik nagy üzletet látnak ebben a hús helyettesítésére alkalmas növényben. S noha jelentősen visszaszorult, nem „pusztult ki” végleg az illegális fakitermelés sem a mahagónimaffia megrendelésére. Az értékes mahagónifát amerikai és európai cégek vásárolják föl, hogy fényűző bútorokat, jachtokat, zeneszerszámokat és luxuskoporsókat készítsenek belőlük.