Világnapon: környezettudatlanul

A Global Language Monitor trendkutató cég felmérése szerint a második évezred egyik leggyakrabban használt szava a környezetvédelem. A feladat tehát világos – ám a hogyanokra még meg kell találnunk a válaszokat. S olykor, bizony, tévedünk.

Sokáig úgy gondoltuk, nem baj, ha mérhetetlen mennyiségű hulladékot termelünk, mert majd szépen szelektáljuk és újrahasznosítjuk. Csakhogy a legtöbb hulladékfajta újrahasznosítása majdnem annyi energiát igényel, mint az előállításuk, s nem is igazán újrahasznosítani kellene, hanem meg sem termelni.

Azt hittük, hogy a génmódosítás majd megoldja az emberiség túlszaporodásának problémáját, száműzi a mérgeket az ételeinkből, s egy fenntarthatóbb mezőgazdaságot teremt. De könnyen lehet, hogy a GM növényekkel csak újabbat rugunk a már félig leterített bolygónkba.

Talán a klímaváltozás kérdésében tapogatózunk leginkább a sötétben. Nem tudjuk, hogy a Föld éghajlatváltozását annak legfőbb élősködője, az ember idézte-e elő, vagy csupán természetes ciklus szemtanúi vagyunk; s azt sem, hogyan kezeljük e súlyos gondot. Nem látjuk át, hogy az klímaváltozás elsőszámú bűnbakjának kikiáltott széndioxid-kibocsátás valójában milyen mértékben befolyásolja a klímát. Mert valljuk be: van némi ráció a kétkedők érvelésében is, miszerint ha valóban a széndioxid a ludas, akkor az óceánok lennének a legnagyobb szennyezők, hiszen a párolgásukból sokkalta több széndioxid kerül a légkörbe, mint az emberi tevékenység eredményeképpen. Lehet, hogy az unokáink megmosolyogják majd a Kiotói Egyezményt?

Bár a környezetvédelem még a maga gyermekbetegségeivel küszködik, apró lépésekkel elindultunk egy tisztább és fenntarthatóbb jövő felé. Virágkorukat élik a biopiacok, a szintetikus összetevők helyett egyre többen keresik a természet kincseit. Képessé váltunk bolygónk természetes, kimeríthetetlen erőforrásait −a napot, a szelet, a föld erőit hasznosítani, passzívházakat építeni, szennyezőanyag kibocsátás mentes autókat és vonatokat építeni, szemétből és szennyvízből energiát nyerni. S ezek még csak az első lépések.

S valóban biztosan tudjuk, merre is haladunk...?