Fél évszázad a csimpánzokért
Megvalósult a tizenéves kislány nagy álma, aki hajdan arról ábrándozott, hogy Afrikában, az állatok közt fog élni. A londoni születésű Jane Godall ötven esztendőt töltött el Kelet-Afrikában kedvenc csimpánzai között, s az állatok egyszerű, tudományos megfigyelésétől eljutott a helyi lakosságot is aktívan bevonó állatvédelemig.
Jane Godall, a csimpánzok szerelmese kerek ötven esztendővel ezelőtt kezdte megfigyeléseit a tanzániai Gombe-folyót kísérő ősdzsungelben. Tudományos munkássága számos újdonsággal szolgált, s nagyban hozzájárult az emberek állatokkal való kapcsolatának alaposabb megértéséhez.
A képzett kutatónő meghökkentő párhuzamot fedezett fel a csimpánz és az ember szavak nélküli kommunikációjában – nevezetesen, hogy az ölelés, a kézfogás, a hátba veregetés nagyjából ugyanazt jelenti mindkét fajnál. Ő írta le először, hogyan használják eszközül a csimpánzok a vékony fügegallyakat, melyekkel a termeszhangyákat fogják össze. Godall figyelte meg azt is, hogy a majmok olykor vadászni mennek, hordába verődve vadmalacot és egyéb állatokat ejtenek el. Ezzel megdőlt az a korábbi vélekedés, mely szerint a csimpánzok elsősorban növényevő és alkalmanként rovarokkal táplálozó állatok.
Jane Godall különösen sokat tett azért, hogy összeegyeztesse az emberek és a csimpánzok létfontosságú szükségleteit, melynek egyik alapeleme: a helyi lakosságot kell meggyőzni arról, illetve olyan helyzetbe hozni, hogy tekintettel lehessen az állatokra is.
A kutatónő minden erőfeszítése ellenére sem rózsás a kép: Afrika huszonegy országában, ahol még fennmaradtak, egyre riasztóbban fogyatkozik a csimpánzok száma – leginkább a kíméletlen erdőirtások miatt.
