Gyűrűt a lábra

A gyűrűzést a madarak vonulási útvonalainak feltérképezésére, élettartamának meghatározására, illetve az állományváltozások nyomon követésére használják a szakemberek. A II. világháború előtt főként csak a telepesen fészkelő madarak fiókáit jelölték meg, később – a kifeszített függönyhálók elterjedésével – mind több állatra került gyűrű.

Az elmúlt száz évben több, mint 4 millió madarat jelöltek meg a hazánkban. Minden tizedik gyűrű füstifecskére került, de sok partifecske és a foltos nádiposzáta is kapott ábkarikát −közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

A korábbi fémkarikák helyett ma már színes gyűrűket használnak a szakemberek, amelyekkel −újbóli elfogás nélkül − távcsővel is azonosíthatóak a madarak, meghatározható vonulási útvonaluk, életkoruk, területhűségük.

A megjelölt madarak jelentős része – mintegy 93 százaléka – azonban nem kerül újra elő. Hála a gyűrűzések nagy számának, a legtöbb fajról így is elegendő adat áll a rendelkezésre. A megkerült madarak több mint 90 százalékát a gyűrűzés helyén fogják vissza, de az igazán fontos adatokat a távolsági − akár 8 ezer kilométerrel messzebbi – észlelések szolgáltatják.

A hazai madárgyűrűzési adatbázis szerint a legidősebb megjelölt madár egy 26 éves parlagi sas volt: a madarat 1976 nyarán, még fiókaként gyűrűzték meg, s 2002 nyarán találták meg a tetemét. Az énekesmadarak közül a legidősebb egy 1960 májusában jelölt vetési varjú, amelyet 1973-ban lőttek le Tiszalöknél − tudtuk meg a Magyar Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől.

A Kárpát-medencét egyébként számos madárfaj érinti vonulása során. Hazánkban több mint 400 madárfajt figyeltek meg, ami európai viszonylatban is magasnak számít.