Veszélyben a Kamra-túra

Kiemelten kezelték az előző kormányok a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara által vezetett Homokhátsági célprogramot. A program egyik legfontosabb része a szárazságtűrő növények termesztésével kapcsolatos kísérletek elindítása volt a Duna-Tisza közén, a környezettudatos gazdálkodás alapján.

Ezenkívül más célok is megvalósultak a kamara szerepvállalásával, közreműködésével. Megszervezték például a Kamra-túrát, amely lehetővé tette a termelő és a vásárló egymásra találását (www.kamra-tura.hu). Ezt 2000 és 2007 között óriási érdeklődés kísérte az alföldi megyékben, legalább 150-180 gazda csatlakozott a kezdeményezéshez. Bár a program támogatás hiányában szünetel, a kapcsolat nem szakadt meg, az agrárkamara továbbra is ellátja tanácsokkal azokat, akik erre igényt tartanak.

Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy folytatni kellene a programot. Amint azt Kőváriné dr. Bartha Ágnestől, a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara elnökétől megtudtuk, a korábbi években a szakpolitikusok arra törekedtek, hogy a Homokhátság átfogó fejlesztését uniós támogatású nagy programmá fejlesszék.

De mivel túlságosan sokszínű és szerteágazó témáról van szó, nem sikerült megtalálni hozzá a megfelelő finanszírozási kereteket. A program felülvizsgálata során kiderült, hogy az mindenben megfelel a nemzetközi előírásoknak, van létjogosultsága, hiszen húsz-harmincezer embert mozgatott meg. Ha leveszik a napirendről, a meglévő eredmények kárba vesznek, és talán végleg elterelődik a figyelem a homokhátsági problémákról, melyek súlyos vidékfejlesztési kérdéseket is felvetnek.

A célprogram eredményeit és népszerűségét ismerve egyik utolsó intézkedéseként 2010 februárjában a kormány rendeletet alkotott a célhoz kötött, sok százmillió forintra rúgó területfejlesztési pénzmaradvány felhasználásáról. Egyebek mellett a Balaton víztisztító rendszereinek bővítésére és a Homokhátság legégetőbb gondjainak enyhítésére szánták a központi kasszában szunnyadó összeget.

Felcsillant a remény, az agrárkamara munkatársai azonnal hozzáláttak a munkához, rövid időn belül új koncepciót tettek le az asztalra. Elkezdték a szakmai egyeztetéseket a gazdákkal, és csak arra vártak, hogy az illetékes döntéshozókkal is tárgyalhassanak végre a részletekről. Közben felállt az új kormány, a minisztériumban is személycserék zajlottak.

Hónapokig semmi nem történt, és közben minden létező határidő lejárt. Szeptember elsején kellett volna megjelenniük a pályázatoknak, de arra sincs remény, hogy ez november elsejével megtörténhet. A Dél-alföldi Regionális Tanács még a nyáron határozatot hozott arról, hogy az ügyben érintettek tájékozódjanak a részletekről, hajtsák végre a kormányrendeletet, hosszabbítsák meg a pályázatok határidejét.

Ellenkező esetben elúszik a pénz. Tehát nagyon szorít az idő. A felszabaduló összeget ugyanis eddig másfél év alatt lehetett volna elkölteni, viszont most már csak egy esztendő áll rendelkezésre. Mivel a mezőgazdasági munkák idényjellegűek, több programpont egyszerűen „kiírja magát” a vállalt kötelezettségekből.

A Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara elnöke szerint nem lehet kérdés, hogy valóban érdemes-e ráfordítani a kétszázmilliót. Arról nem is beszélve, hogy a nehéz sorsú homokháti emberek megérdemelnék a figyelmet.