Mit rajzolt az államtitkár?

– Azóta várom ezt az utat, amióta lyuk van a fenekemen – fejezi ki a vágyát a balatonendrédi polgármesteri hivatal előtt álldogáló férfi, oldalán a motorkerékpárjával.

– Hány éves? – kérdezek rá.
– Hatvannégy – igazítja meg a fején a bukósisakot.

Az egyszerű, ám annál szemléletesebb hasonlatot Balatonendréden hallottam az önkormányzat épülete előtt, miközben Késmárki Tibor polgármesterre vártam. Balatonendréd amúgy zsákfalu, Zamárditól hat kilométerre, déli irányban.

– Valóban régi álma az út a településen élőknek – bólogat a faluvezető, amikor a hallottakat idézem neki. – Most csak Siófok felé van kijárata a falunak, de ha megépülne az Endrédet Lullával összekötő út, megnyílna számunkra a világ Tab felé, ahol munka- és tanulási lehetőséget találhatnánk. De még Pécs is közelebb kerülne vagy negyven kilométerrel. Pécs könnyebb elérhetősége azért volna fontos a balatonendrédieknek, állítja a faluvezető, mert némelyik fiatal oda jár egyetemre, az idősek pedig kórházba.

Az út építéséről 2003-ban megkérdezték a helybelieket, ők pedig kijelentették, hogy akarják – de úgy, hogy az ne az átmenő forgalmat növelje, hanem a település mellett vezessen el. Egy évre rá megtervezték a 9,4 kilométer hosszúságú nyomvonalat, majd következtek a kisajátítások, átvizsgálták a területet a tűzszerészek, kutakodnak rajta régészek, s megkezdődött a tereprendezés is. A költségek – 3,5 milliárd forint – 85 százalékát az unió állja, persze utófinanszírozással. Ennek egyik feltétele, hogy a beruházás jövő év végéig készüljön el.

Eddig olyan szép a történet, mint a mesében. Az pedig, mint tudjuk, távol áll a valóságtól. Tavaly májusban a polgármestert több, Balatonendrédre bejelentett, ám életvitelszerűen a fővárosban lakó polgár azzal kereste meg, hogy állítsa le az építkezést.

A falu nyugalmát féltették az átmenő forgalomtól, legfőbb érvük azonban az, hogy a nyomvonal a Natura 2000 területén halad át, amelynek az érintetlensége tudvalévőleg a törvény által garantáltnak – kellene lennie.

– Öt számjegyű útról lesz szó, amelyet a kamionok biztos, hogy nem fognak igénybe venni – hallgatom Késmárki Tibor ellenvéleményét.
– És a Natura 2000? – kérdezek rá.
– Valójában egy rövid, kétszáz méteres szakasz átmegy a területen – ám ez csak 2007-ben került a listára, jóval azután, hogy a nyomvonalat kijelölték.

Akárhogy is, tény, hogy az építkezést Illés Zoltán környezetvédelemért felelős államtitkár még az ősszel személyesen állította le, s jelölt be a térképen egy elkerülő szakaszt. A munkálatok egy időre le is álltak, majd a régészeti feltárás és a földmunkálatok folytatódtak. A nehézgépek azonban a napokban ismét levonultak a területről, aminek az okát a polgármester is csak találgatja, s reméli, hogy csupán a téli időjárás miatti kötelező leállásról van szó.

Balatonendrédről Lullára csupán jókora, majd’ 40 kilométeres kerülővel lehet eljutni, ám a környékbeliek tanácsára a 7-es főútról Szántódpusztánál az aszfaltos erdészeti útra térek, így 17 kilométeres autókázás után végül az eldugott faluban kötök ki. Lulla nyugalmasnak tűnik, ám ez csak a látszat, lakói megosztottak az út építését illetően.

– Engem némelyek már csak a fővárosból érkezett kurvának titulálnak, mert ellenzem az utat – panaszolja egy asszony, akinek a véleményét a falu könyvtára előtt tudakolom. Nevét azonban nem árulja el, nem akar még több ellenséget magának. Maga helyett Pomázi Ágostont ajánlja, aki szívesen összegzi számomra az út építését ellenzők álláspontját.

A férfi aktív korában Pest megye fővadásza volt, Lullára nyugdíjas éveire költözött, s mára legfőbb örömét a vadászkutyák tenyésztésében találta meg.
– Nem az ellen van kifogásunk, hogy a két falut út kösse össze – hallgatom a férfit –, hanem azzal van bajunk, ahol vezetni fog. Kész tények elé állítottak bennünket.

– Úgy tudom, lakossági fórumon tájékoztatták az érdeklődőket – idézem a polgármestertől hallottakat.
– Hogyne, ismertették, hogy merre fog menni az út – egészíti ki az értesülésemet az egykori fővadász.

Márpedig, állítja, a mostani, négyszáz ingatlan tulajdonosát érintő nyomvonalnál lehetett volna sokkal ésszerűbb helyet is találni a két települést összekötő útnak. Mégpedig azt, amit kitapostak maguknak a helybeliek. Ez volna a legésszerűbb – nem véletlenül használták ezt évszázadokon keresztül –, a legrövidebb, legolcsóbb, a legkevesebb tulajdonost érintő, ráadásként pedig elkerüli a természetvédelmi területet is.

– Viszont nem kerüli el a két települést, ami által rávezetné a forgalmat a két falura – jegyzem meg.
– Ezt természetesen mi sem szeretnénk, ezért a falvakba csupán bekötő utat javaslunk, az átmenő forgalmat a települések mellett kellene elvezetni.

Lehet-e még változtatni a nyomvonalon vagy sem, az vélhetően tavaszra eldől. Annyi viszont most is bizonyos, hogy a munkálatokra már milliárdos összeget költöttek, aminek a helyreállítása is százmilliókra rúgna. S az is, hogy az út sorsát nyomon kísérjük, és olvasóinkat a fejleményekről tájékoztatjuk.