Nyertes lett a Kaptárkő

Kincses vidék a Bükkalja, vallják a Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület tagjai, akik e táj titokzatos kőemlékeit s egyéb értékeit szeretnék megóvni és megmutatni. Tevékenységük azért is kiemelkedő, mert nemcsak a tájrehabilitációt szolgálja, hanem segít odacsalogatni a turistákat is. Kiemelte őket a pályázók mezőnyéből, hogy nemcsak egyetlen, de 16 település környékére figyelnek: a Bükkalja ugyanis ekkora területet ölel át Siroktól Kácsig. Megesik, hogy tanösvényeket építenek ki, máskor akácot irtanak, szemetet gyűjtenek vagy az Eger patak izgalmas élővilágára hívják fel az egri diákok figyelmét. Egerben a Norvég Civil Alap támogatásával működtetnek egy információs pontot, ahol a kirándulók felvértezhetik magukat tudnivalókkal.

A furcsa, kúp alakú kőképződményekhez számos legenda fűződik; a lelkes fiatalokból 2003-ban verbuválódott egyesület elnökét, Havasi Norbertet először a kaptárkövek rejtélyéről kérdezzük.

– Többféle magyarázat létezik arra, miért faragta ki a régi korok embere ezeket a sziklákat. Magam alapító tagunk: Baráz Csaba, a Bükki Nemzeti Park munkatársának elképzelésével értek egyet. Az ő álláspontja szerint szakrális, áldozati helyek lehettek a misztikus hangulatot árasztó kaptárkövek. Valószínűleg egy olyan népcsoport használhatta ezeket, amely a honfoglalókkal érkezett ide. Hasonló fülkés sziklákat figyeltek meg Bulgáriában is. Más elméletek szerint viszont temetkezési célt szolgáltak a fülkék, és pogány őseink hamvait tartották bennük. Az egri legenda ellenben azt tartja, hogy a török időkben méhészkedésre használták a köveket – ezért is kapták a kaptár nevet.

Már abban rengeteg munkája van az egyesületnek – tagjai közt nemzeti parkos és környezetvédelmi szakember is akad –, hogy a legszebb, legjelentősebb kaptárkövek, például a szomolyai Királyszéke, már bemutathatók, körbejárhatók. Az akác ugyanis több helyen úgy benőtte a sziklacsoportokat, hogy előbb ki kellett irtani a tájidegen növényt. A bükkaljai kőkultúra egyéb emlékeire is ügyelnek, például a barlanglakásokra vagy az állatok lakhelyéül szolgáló kőhodályokra. Némelyik szerencsére már megmenekült az enyészettől s új funkciót kapott: Egerszalókon például a vendégfogadásra rendezték be a barlanglakásokat.

Az egyesület kérelmet nyújtott be, hogy a természeti és kultúrtörténeti értékkel bíró kaptárkövek éppúgy törvényben rögzített védettséget kapjanak, mint a kunhalmok, a földvárak vagy a források. A kőemlékek legtöbbje ma még helyi védelmet sem élvez. A bükkaljai települések határában 70 kaptárkő ismert, közel 500 fülkével – ezekhez egyre szívesebben zarándokolnak a turisták.