Ködaratás repülő vízből

A ködöt alakító vízcseppek összegyűjtésének ötlete még az 1990-es években vetődött fel. Nagyobb lendületet akkor kapott a kutatás, amikor 2001-ben a tudósok rájöttek, hogy egy namíbiai sivatagi bogártól ellesett technikát alkalmazva jelentősebb sikereket érhetnek el. A bogár hátán egyszerre vannak jelen a vízbarát és a víztaszító elemek: előbbiekre kicsapódik a ködből a víz, utóbbiakon pedig legördülnek a cseppek a bogár szájáig.

Ezt a kettősséget vették figyelembe a kutatók a vízgyűjtő hálók anyagainak kiválasztásakor; s ennek köszönhetően a Chilében, Guatemalában és más vízhiányos helyeken tesztelt gyűjtőhálók naponta akár négyzetméterenként egy liter vizet is ki tudnak vonni a ködből. A guatemalai Tojquia faluban, amely egy hegy tetején, minden pataktól és forrástól messze fekszik, 36 hálót szereltek fel, s azok képesek elég ivóvizet előteremteni a 150 ott élőnek. A tojquiai nők szívesebben foglalkoznak a vízgyűjtő hálók karbantartásával, mint a vízhordással.

Szerte a világon sok sorstársuk életében következhet be hasonló változás a jövőben: ugyanis a világ nem sós, iható vizének egyharmada a levegőben található.