Kis rabló az erdőből

Az alkalmazkodás nagymestere: eredetileg húsevő, ám a falusi, városi környezetben mindenevővé vált, az édes kerti gyümölcsök rendszeres fogyasztója. De a fő kedvence ma is a tojás, ezért ahol a tyúkólak szabadon becserkészhetők, ott előbb-utóbb megjelenik.

Egykori, faodúkban, sziklaüregekben kialakított erdei tanyáját a lakóházak padlásaira cserélte, ahol gyakran ijesztő zajt csap éjszakai jövés-menésével (különösen, ha már nagyobb fió­kái is vannak). Főként a szürkületi és az éjszakai órákban tevékeny, ilyenkor jár zsákmány után. Igen fürge, mozgékony: gyors ugrásokkal halad előre, de kitűnően kúszik és – ha kell – úszik is. A földön mozogva vadászik rovarokra, egerekre, pockokra, de elbánik a patkányokkal is. Ha útjába esik, nem kíméli a madárfészkeket sem – éppen ez a döntő ok, amiért a védettségét megszüntették. Sok autótulajdonosnak pedig azzal okoz bosszúságot, hogy bebújik a motortérbe és megrágja a kábeleket.

Magányos ragadozó, a hím és nőstény példányok csak a nyár végén keresik meg egymást, párosodás után pedig ismét elválnak útjaik. A magzatok nagyon lassan fejlődnek az anyaméhben, így csak a következő év áprilisában látják meg a napvilágot. A kettő-négy kölyökből álló szaporulatot az anya egyedül neveli, a fejlődő nyestfiak őszig vele maradnak.
Miközben a nyest egyre inkább elvárosiasodik, addig a hozzá erősen hasonlító rokon, a nyuszt megmaradt hamisítatlan erdőlakónak. A legfőbb különbség köztük, hogy míg a nyest fehér mellényt visel, addig a nyuszt sárgát, és messzire kerüli a lakott területeket.