Kitör a német tűzhányó?

A bulvárlap szerint egy szupervulkán ébredésének aggasztó jelei észlelhetők a Bonnhoz közeli, általában nyugodt Laacher-tó környékén. Némely vulkano¬lógus szerint a vulkáni tevékenység nem szűnt meg a föld alatt, mivel még ma is felbuborékol a szén-dioxid a tűzhányó kráterében (pontosabban kalderájában) képződött tó felszínére. A brit zsurnaliszták arra is felhívják a figyelmet, hogy e vulkán 10-12 ezer évente szokott kitörni, a legutóbbi óta pedig már majdnem 13 ezer év is eltelt, ideje volna tehát ismét „robbantania”. Mi több, a környéken az utóbbi években több kisebb földrengést is észleltek, melyek szintén előre jelezhetik a bekövetkező kitörést. Mely kitörés, ha akkora lenne, mint a legutóbbi, Walesbe is juttatna a vulkáni hamuból – de még a mi Balatonunkba is kerülne belőle. Végül összehasonlítják a nagyjából hasonló méretű, fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán 1991-es kitörésével: akkor 20 millió köbméter kén-dioxid és 16 köbkilométer hamu terjedt el a légkörben, világszerte fél Celsius-fokkal csökkentve a hőmérsékletet.

Valóban ijesztő prognózis – csak éppen kissé eltúlozták. Legalábbis Erik Klemetti egyetemi tanár, vulkánkutató szerint, aki a Laachen-tónál is többször dolgozott. Arra figyelmeztet, hogy alaptalan a gyanú, miszerint a vulkánok kitörésének jól bejáratott üteme volna. A 12 ezer éves ciklus tudománytalan feltevés, nincs olyan, hogy egy vulkán „megérett az újabb kitörésre”. Továbbá a szén-dioxid ottani felbuzogása sem most kezdődött: évszázados történetek szólnak például a gáztól megfulladt szerzetesekről…

Az biztos, hogy Európa közepén a veszedelmes vulkánokról leginkább távoli, egzotikus vidékek jutnak eszünkbe, mint a Csendes-óceán szigetei – vagy netán Izland. Az európai szárazföld aktív tűzhányóit pedig név szerint ismerjük: Etna, Vezúv, Stromboli. Ámbár a Kárpát-medencében is volt vulkáni tevékenység, nem is akármilyen. Például a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, a Tokaji-hegység tűzhányói 9–16 millió évvel ezelőtt intenzíven működtek. A Kárpátok vulkáni íve legfiatalabb szakaszának tevékenysége csupán néhány tízezer éve ért véget a vonulatzáró Csomád-hegység megszületésével. Itt később kialakult a Laacher távoli „rokona”, a Szent Anna-tó. Ahol pedig sokfelé találkozni pezsgő ásványvízforrásokkal, kénkőszagot árasztó üregekkel – ám senki sem riogat hamarosan bekövetkező kitöréssel…