Noni, te csodás!

A noni, eredeti (latin) nevén Morinda citrifolia (magyarul citromlevelű buzérszeder) sokáig szerényen éldegélt trópusi növénytársaival Dél-, Délkelet-Ázsiában, illetve Óceániában. Ott eddig sem volt ismeretlen e kistermetű (legföljebb hat méterre növő), alacsonyan elágazó örökzöld, mert mint festő-, gyógy- és dísznövényt régóta hasznosították. Kérgének vörös színanyagát ma is festésre használják, fonnyasztott levelei pedig külsőleg alkalmazott fájdalomcsillapítóként váltak be.

Tojás alakú termésében a magokat vékony, üveges hártya övezi, éretten az egész bűzös sajtszagot áraszt, nincs ember, aki megegye. Nem is ez tette népszerűvé, hanem a benne lévő alkaloidák, melyek között rendkívüli gyógyhatásúak is akadnak. Préselt levét régóta alkalmazzák a népi gyó­gyászatban. Ralph Heinicke biokémikus kutatta és fedezte föl a xeronint, a „wellnessalkaloidát”, ami a noniban található a legnagyobb mennyiségben. Aki ezt fogyasztja, fittebb és energikusabb lesz. Ám e trópusi gyümölcsöt mégsem Heinicke, hanem a fölfedezést jól kiaknázó kereskedőcégek tették világhírűvé.

A noni préselt levének (amit nálunk sárgabarack, körte és cseresznye levének hozzáadásával tesznek ihatóvá) erényeit fölsorolni is nehéz. Csak ízelítőnek néhányat: gyógyító hatást fejt ki a rákos megbetegedésekben, javulást eredményez szív- és érrendszeri bajok esetén és cukorbetegeknél. Enyhíti a menst¬ruá­ciós görcsöket, segít a depresszió­sokon és az allergiásokon. Csökkenti a prosztata megnagyobbodásából eredő éjszakai vizelési kényszert, megkönnyíti a szenvedélybetegségek elvonási tüneteinek elviselését is. S mindeközben remek wellnessérzés uralkodik el rajtunk…