Ördögűző bogyó

Kevés olyan növényünk van, melyről az évszázadok nyomán ennyi legenda maradt volna fenn. Krisztus születésétől a múlt századig számos népet foglalkoztatott ennek a csaknem 400 fajt számláló családnak a története. A keresztény mondák szerint a magyal Krisztus töviskoszorúját jelképezi. Az örökzöld levelek az örök élet jelképei, míg a piros bogyók Jézus vérére utalnak. A legenda szerint e növénnyel koronázták meg Jézust; előbb a bogyók még sárgák voltak, amikor azonban felkerült a fejére, vérvörössé változtak. A középkori Európában a magyalt a jó szerencsével azonosították és a házak közelébe ültették, hogy így védjék otthonaikat a mennydörgéstől és a villámlástól. A bogyókat és leveleket a boszorkányok és az ördög elijesztésére is használták. Az járta, hogy ha a növény bőségesen terem, akkor kemény tél várható és a bokor lesz a madarak élelemforrása. A fogyasztásához azonban nem érdemes kedvet kapni: a magyal termése mérgező, már 20 bogyó is halált okozhat!

A magyal Észak-Amerikában, Dél-Európában és Ázsiában őshonos. Két alapfaja ismert, az angol és az amerikai. Míg az amerikai magyal (Ilex opaca) levelei fénytelenek és tüskések, addig az angol változatnak (Ilex aquifolium) fénylőek és simák. Mára azonban számos fajtáját nemesítették, melyek sárga és fehértarka, erősen tüskés levelei a karácsonyi dekoráció anyagai, illetve a téli kert különlegességei. A magyalbokrok lehetnek a kert önálló díszei, de sövényként is beváltak. Míg virágai jelentéktelenek, bogyói¬val sokáig díszít. Ajánlott rendszeresen metszeni, hogy szép, arányos formát öltsön, illetve túlzott fölnyurgulását megakadályozzuk.