Tovább él a gyökeres

A közterület-fenntartó vállalkozások (kukások) vízkereszttől gyűjtik a kijelölt lerakóhelyeken, illetve az utcákon a házak elé kitett, kiszolgált karácsonyfákat. Elvárják viszont, hogy a tulajdonos szedjen le róla mindenféle díszt, drót- és papírmaradványt, talpat, mert ezek kárt tehetnek a földolgozó berendezésekben. A fenyőmaradványokból a fölaprított kérget talajtakaróként hasznosítják, a farészt komposztálják (ami a benne lévő sok gyantától nehezebben, de lebomlik, csak hosszabb idő kell neki).

A fák egyéb részét meg eltüzelik valamelyik biomassza-erőműben. A gyökeres karácsonyfáktól nem kell búcsút vennünk: azok fenyőfaként még sokáig velünk maradhatnak a kertben, s a mostani enyhe idő megkönnyíti a kiültetésüket. Hosszabb távon azért sem maradhatnak a lakásban, mert a melegben érzékeny és sérülékeny kényszerhajtásokat hoznak, melyek kiültetés után elpusztulnak és elcsúfítják a fát, illetve a kis földlabda egy idő után nem képes ellátni a fenyőket, így visszaesnek fejlődésükben.

Kiültetés előtt a földlabdás fenyőnket szoktassuk a külső hőmérséklethez. Először néhány napig 15, majd ezt követően 5 fok körüli hőmérsékleten tartsuk, s csak ezután – fagymentes napon – telepítsük végleges helyére. Először ássuk ki a gödröt, ami fél köbméteres is lehet, de mindenképpen jó­val nagyobb, mint a földlabda terjedelme. A kiásott földet töltsük föl tápanyaggal, temessük vissza, s végül csak annyit vegyünk ki belőle, hogy a földlabda kényelmesen beleférjen. Ezután öntözzük be, a tövet pedig takarjuk lombbal vagy fenyőkéreggel.