Haldokló folyó

– Mikor tapasztalták, hogy ismét habzik a folyó?
– Már a múlt év végén, a hideg idő beköszöntével. De nemcsak habzott, hanem büdös is volt. Pedig előtte már két évig tisztult a víz, lassan kezdett helyreállni a folyó életközössége, a tíz esztendőn át tartó mérgezésük után ismét szaporodtak a halak. Félünk, hogy az újabb méreghullám után ismét halott vízzé válhat a Rába.

– Halott vízzé? Erős kifejezést használ.
– Mert ez az igazság. Ami a Rábával történik, az leginkább a tiszai ciánszennyezéshez hasonlítható, még ha itt nem történik is látványos halpusztulás. Ott viszont a vétkesek elismerték a felelősségüket és igyekeztek jóvátenni. A Tisza ismét él, ellentétben a Rábával. A megye negyedik legnagyobb létszámú horgászegyesülete elnökeként merem ezt kijelenteni.

– Mit tapasztalnak?
– Először is azt, hogy a halak ívása jórészt sikertelen. Éppen ezért a méretkorlátozásnak – amelynek célja elsősorban, hogy a hal az ívási idő előtt ne kerüljön ki a folyóból – nincs is értelme.

– Ha nincs ívás, nincs hal sem.
– Annyi van, amennyit beletelepítünk, óriási költséggel. Ezeket fogjuk ki. És azokat, amelyek kevésbé érzékenyek az időről időre megjelenő mérgekre, elviselik a szennyezést, a pH-érték ingadozását. Az őshonos halak viszont eltűntek.

– Ez árt a biológiai sokszínűségnek.
– Annyira, hogy gyakorlatilag megszűnt. Régebben, ha a vízfenékről felhúztunk egy régóta ott lévő faágat, azon rengeteg apró élőlényt, kagylót, csigát, rákot figyelhettünk meg. Manapság az ágak üresek. A jól látható változások mellett feltételezhető a mikroorganizmusok, planktonok és egyéb élőlények jelenlétének a hiánya is, ami a tápláléklánc alapjait rengeti meg.

– Ezek után azon csodálkozom, hogy egyáltalán kijárnak még horgászni.
– Ma ott tartunk, hogy ha valaki az engedélyezett mennyiséget hazaviszi, már az is önző húshorgásznak minősül. Azt tapasztaljuk egyébként, hogy rajtunk kívül lassan mindenki, a természetjárók, kenusok, fürdőzők elidegenednek a Rábától.

– Az ember vízzel való kapcsolatának különböző formáit említette, ám legelsősorban mégiscsak ivásra használjuk.
– Pontosan, és ezért az a legnagyobb félelmünk, hogy a folyamatos szennyezés miatt maga az ivóvízbázisunk kerül veszélybe. Mert horgászni nem kötelező, de inni igen.