Mederben a sivatag

Ennek mára vége. Évek óta kongatták a vészharangot, hogy a tó vízfelülete egyre kisebb, nagy baj lesz. A tudósok és a halászok tiltakoztak annak idején, amikor a hatvanas években a szovjet hatalom a tavat tápláló két nagy folyót, az Amu-darját és a Szir-darját elterelte, hogy vizüket a rizsföldek öntözésére használhassa. De sem a szakemberek, sem a tóból élő emberek szava nem hallgattatott meg – s persze nyilvánosságra sem került. Múltak az évek, a tó vize egyre zsugorodott, s már annyira elmocsarasodott, hogy kipusztult az élővilága. A XXI. század elejére már nyilvánvalóvá lett, titkolni sem lehetett tovább: ökológiai katasztrófa fenyeget. S most bekövetkezett, hiába voltak az utóbbi évek horribilis összegeket elnyelő technológiai próbálkozásai. Az ostoba és felelőtlen gazdálkodási szemlélet bűneit már nem lehetett jóvátenni.

Ma holdbéli sivatagos táj a háromnegyed magyarországnyi tómeder. Néhány megfeneklett, korhadó halászbárka, rozsdásodó hajótörzs jelzi, hogy itt valaha virágzott az élet. Bolygónk valamikori negyedik legnagyobb tava eltűnt: az Aral kiszáradt.