Mederben a sivatag

Egykor a Föld negyedik legnagyobb tava volt a maga 67 ezer négyzetkilométerével – olyan hatalmas, hogy számos földrajzi atlasz Aral-tengernek nevezte. A halban gazdag, festői környezetű tó Üzbegisztán és Kazahsztán határán emberek tízezreinek adott megélhetést. Éves haltermése megközelítette az 50 ezer tonnát. Olyan különleges édesvízi halak is éltek itt, amilyenek sehol máshol nem.

Zöld Föld2012. 03. 15. csütörtök2012. 03. 15.

Kép: Moynaq

Mederben a sivatag
Moynaq

Ennek mára vége. Évek óta kongatták a vészharangot, hogy a tó vízfelülete egyre kisebb, nagy baj lesz. A tudósok és a halászok tiltakoztak annak idején, amikor a hatvanas években a szovjet hatalom a tavat tápláló két nagy folyót, az Amu-darját és a Szir-darját elterelte, hogy vizüket a rizsföldek öntözésére használhassa. De sem a szakemberek, sem a tóból élő emberek szava nem hallgattatott meg – s persze nyilvánosságra sem került. Múltak az évek, a tó vize egyre zsugorodott, s már annyira elmocsarasodott, hogy kipusztult az élővilága. A XXI. század elejére már nyilvánvalóvá lett, titkolni sem lehetett tovább: ökológiai katasztrófa fenyeget. S most bekövetkezett, hiába voltak az utóbbi évek horribilis összegeket elnyelő technológiai próbálkozásai. Az ostoba és felelőtlen gazdálkodási szemlélet bűneit már nem lehetett jóvátenni.

Ma holdbéli sivatagos táj a háromnegyed magyarországnyi tómeder. Néhány megfeneklett, korhadó halászbárka, rozsdásodó hajótörzs jelzi, hogy itt valaha virágzott az élet. Bolygónk valamikori negyedik legnagyobb tava eltűnt: az Aral kiszáradt.
 

Ezek is érdekelhetnek