Madarak nyelvén szólva

Zajlik az élet a rákosligeti Hektár utca 14. kertjében, a díszbaromfik birodalmában: emitt a gyöngynyakú galamb tollászkodik, amott a selyem pávagalamb udvarol hevesen, távolabb a sokszoros anyai örömök elé néző gyémántfácán ül a tojásain, míg előttünk diónyi fürjfiókák futnak csipogva az anyjuk után. És ez így megy már… mióta is?

– Ötven esztendeje – mondja nevető kék szemű vendéglátónk. – Csak a helyszín meg a madarak változtak. Nagyapám szolgáltatta az első mintát, példát Fegyverneken, ahol a gyermekkoromat töltöttem. De a szüleim, testvéreim is tartottak állatokat. Közülük György bátyám Amerikában is ismertté tette családunk nevét mint idomár. Vadállatokkal, így többek között farkassal, oroszlánnal, tigrissel, medvével szerepelt számos nagy sikerű filmes produkcióban.

Tóth Sándor itthon próbált szerencsét, s boldogult. Ötvennégy éve él a fővárosban és tenyészti a díszmadarakat, amiben felesége, Éva asszony is nagy segítségére van. Szenvedélye, amellett, hogy megszépítette az életét, sokféle emberi kapcsolatot, emlékezetes utazásokat, és számos elismerő címet hozott.

– Gyémántkoszorús mestertenyésztő – olvasom hangosan a névjegykártyáról. – Közhiteles országos és nemzetközi galamb-, baromfi-, díszmadár-szakbíráló. S akit ismernek és elismernek Európa számos országának madarasai – teszem hozzá a sok-sok oklevél, bizonyítvány ismeretében. – Ön nyilván a több évtizedes kiváló tudományos munkásságával érdemelte ki mindezt, és bizonyára legalább hét nyelven beszél…

– Csak magyarul, de a díszmadarasok kevés szóból is megértik egymást – igazít ki vendéglátóm. – Ami pedig a tudományos munkásságot illeti, nekem csak szakmunkás-bizonyítványom van, de azért a gyakorlati tartási ismeretek terén a diplomás szakírókkal is felveszem a versenyt. Akik ezt értékelik, egyetemi emberként sem röstellnek hozzám fordulni, ha cikket vagy könyvet írnak egyik-másik díszmadárról.

Tóth Sándor ismert és elismert polgára szűkebb hazájának, a főváros tizenhetedik kerületének. Szívesen mutatja meg gyűjteményét bárkinek, tart előadásokat, ad tanácsot az érdeklődőknek és a kezdő madarasoknak. (Nem mellékesen lapunk is sokat köszönhet neki: a díszmadarakat bemutató sorozatunk madárportréi jórészt nála készültek-készülnek.) Az egyik legfontosabb céljának tekinti, hogy a kis- és középiskolásokkal megszerettesse az állatokat, különösképpen is a madarakat, hogy ezzel értelmes elfoglaltságra leljenek elkényelmesedett, sok rossz szokással és hiábavalósággal terhelt világunkban. Olyan hobbira, ami hasznos és üdítő is egyben, s akár életük végéig kitart.