Kert és közösség

– Nagy úr! – szólította meg. – Ezt a csomagot maga kapta, a postás kérésére vettem át. – De hát én Kiss vagyok! – álmélkodott a férfi. – Nagyék már másfél éve elköltöztek innen...

Világjelenség a begubózás, az elidegenedés, de szerencsére jól teszi a társadalom, ha nem nyugszik bele, és lehetőségeket kínál polgárainak a kimozdulásra, az értelmes közös elfoglaltságra. Ennek kitűnő eszköze a közösségi kert, ami amellett, hogy friss zöldséghez, gyümölcshöz juttatja a művelőjét, kitűnő terepe az ismerkedésnek, az együtt munkálkodásnak, netán a közös bográcsolásnak is.

A közösségi kert nem új keletű találmány. A II. világháborút követően született meg az ötlet: a siralmas gazdasági helyzet, illetve az élelmiszerhiány hívta életre. Napjaink társadalmaiban sokkal inkább a lelket táplálja: a közösségbe, a természetközeliségre, az üdítő és értelmes elfoglaltság után sóvárgókat gyűjti egybe.

Az sem véletlen, hogy a nagyvárosokban hódít – amire jó példa a tízmilliós New York, ahol mintegy 2000 ilyen kert működik. Legtöbbjüket parkokban alakították ki, de nem ritkák a felhőkarcolók tetején létesített zöldség- és fűszerkertek sem. Washingtonban, a Fehér Ház parkjában is található közösségi kert, melynek fővédnöke Obama elnök felesége. (Meglehet, maga az elnökné asszony is innen veszi a friss répát és petrezselymet a vasárnapi levesbe.)

S mi hol tartunk ebben? A legelején, de már ez is örvendetes. Tavasszal a fővárosi Millenáris Parkban megrendezett „földosztásról” adtunk hírt, most pedig arról tudósíthatunk, hogy Kispesten fölavatták az újabb közterületi közösségi kertet. Huszonhat, egyenként öt négyzetméteres parcellát alakítottak ki, közös használatú fűszer- és gyógynövénykerttel. Ez az első ilyen fecske a hazában, s reméljük, a jó példa ragadós lesz: hasonló közösségi kertek létesülnek majd Budapest más kerületeiben és a vidéki városokban is.