A kávézacc is érték!

Mindenekelőtt szükségünk van egy komposztálóládára. Megvásárolhatjuk, de ügyes kezű olvasóink könnyen elkészíthetik maguk is. Ha igazán szakszerűek akarunk lenni – és miért is adnánk alább? –, jó, ha az oldalai az alsó részén szélesednek. Hogy miért? Később ezt is elárulom. A láda lehet méterszer méteres és méter magas. A lényeg, hogy tudjuk kézi erővel mozgatni. Fontos, hogy az oldala ne legyen teljesen zárt, és ha egy mód van rá, készítsünk neki tetőt is – alja viszont ne legyen. S ahogyan fokozatosan megtelik, barkácsoljunk még egyet.

A ládát lehetőleg árnyékos helyre tegyük, mert ha süti a nap a belekerülő zöldjavakat, akkor ha¬mar kiszáradhatnak. Ezek után nincs más dolgunk, mint hogy beledobáljuk a komposztálandó anyagot. Mi lehet ez? Szinte minden szerves hulladék, ami a konyhában, illetve a kertünkben keletkezik. Zöldség- és gyümölcsmaradványok, tojáshéj apróra törve, lejárt szavatosságú konyhai nyersanyagok, kávézacc, teafilter (címke és zsinór nélkül), elhervadt virágok, festetlen, fehérítetlen papírok, haj, a növényevő állatok alma ürülékükkel együtt. Nem ajánlatosak viszont a főzött-sütött ételmaradékok, mert vonzzák a rágcsálókat. A fertőzésveszély miatt állati tetem se kerüljön a gyűjtőbe. A festett papírt a benne lévő vegyi anyagok miatt mellőzzük.

De nem csupán a konyhában, hanem a kertünkben keletkező szerves zöldjavak is komposztálhatóak. Ilyen a fák lombja – a közhiedelemmel ellentétben a diófa levele is belekerülhet, az is bomlik, csak lassabban –, a levágott fű nyesedéke, gallyak, szalma, sőt még a fahamu is, ha az nem haladja meg az összes komposztálandó anyag néhány százalékát. A fűnyesedék egyébként a legjobb helyen ott van, ahol levágtuk, föltéve, ha gyakran nyírjuk a gyepet. Ez ugyanis helyben komposztálódik, vagyis táplálja a talajt, ráadásul őrzi a nedvességét, tehát kevesebbet kell locsolnunk, és kánikula idején megóvja attól is, hogy hősokkot kapjon a növény gyökere. Érdemes a lombot is a helyén, a fa alatt hagyni.

Aki azonban mégis a fű és falevél komposztálása mellett dönt, ügyeljen arra, hogy minden réteg közé tegyen egyéb komposztálandót is. Ezáltal meggátolja, hogy összetapadva rothadásnak induljon. Ha nem sikerült elkerülni – ezt a szagáról fogjuk érezni –, akkor vegyük le a komposztládát a zöldjavakról – ezért jó, ha az alja szélesedik – és keverjük meg, majd lapátoljuk vissza a tartóba. Amikor pedig az egyik láda megtelik, vegyük igénybe a másikat.

Ha jól végeztük a munkánkat, alig telik el fél év, s virágföld minőségű komposztot rostálhatunk ki a baktériumok, gombák által átalakított zöldjavainkból.