Luxuskerékpár gazdagoknak

A nyeregbe Szőnyi Ferenc, húszszoros triatlonbajnok pattan. A körülmények ugyan nem ideálisak a Vas megyében található Pannónia Ringen: ilyenkor, november második felében már errefelé is hűvös szelek fújnak. A barátai által csak Racemachine-nek (Versenygépnek) becézett bajnok mégis megpróbálja a lehetetlent – és el is jut 76,1 kilométeres sebességig. Semmi gond, majd legközelebb – valószínűleg valahol Dél-Olaszországban.

Az újabb kísérletig mi egy szélcsendesebb helyre vonulunk vissza, egyenesen a cég ürömi székhelyének alagsorába. Itt Antal Dániel kereskedelmi igazgató kalauzolásával közelebbről, akár szétszedett állapotban is megcsodálhatjuk a különös járművet.

– A világon összesen négy helyen gyártanak hasonló kerékpárt – válaszolja érdeklődésemre az igazgató. – Árban felettünk vannak, minőségben alattunk. A százas csúcs ostromával azt szeretnénk bizonyítani, hogy mi vagyunk a legjobbak.

– Az ár mit jelent?
– Olyan 32 ezer eurót.
Vagyis körülbelül 9 millió forintot, hökkenek meg. Kilencmillió egy kerékpárért? Ennek aranyból kell lennie. Nem tévedek: ugyan nem aranyból van, de a világon fellelhető lehető legjobb alkatrészekből – és vannak magyar beszállítói is a cégnek. Már maga a váz is különleges: egy 200 kilós alumíniumtömbből esztergálják ki azt az öt-hat kilós részt, ami végül a gépbe kerül. A beépített elektromotorja 2000 wattot teljesít, ezt az európai közlekedési előírásoknak megfelelően 250 wattra le kell „butítani”.

Azt gondolnánk, hogy a gazdája beindítja a motort, és már gurul is – sietek leírni, hogy ez koránt sincs így. Ha ugyanis nem tekerjük lábbal a pedált, a motor is leáll. Ha viszont hajtjuk, az erőgép rásegít, nem is keveset… A motor mellett van az akkumulátor – természetesen ez is a lehető legkorszerűbb, lítiumos. Az elektromosság tárolásának tudománya óriási léptekkel halad előre, egy feltöltéssel akár 150 kilométer is megtehető. A kerékpár lelke pedig – mert az is van neki – az a mini komputer, amely által vezérelhető a működése.

– Hat éve fejlesztjük, két éve gyártjuk – avat a további részletekbe az igazgató.
Kinek jutott eszébe kerékpár gyártása? A know-how, vagyis a gyártás mikéntjének a tulajdonosa Szőllősi Richárd. Egy-két évtizede még maga is versenyszerűen hegyikerékpározott – majd a pénzét építőiparba fektette. Néhány éve azonban váltott, a legjobb konstruktőrökkel vette magát körül, és luxuskerékpár-gyártásra adta a fejét.

A szerkentyű lopás elleni védelméről érdeklődöm még. Ha a vásárló kéri, természetesen megoldható, ám ez nem jellemző. A kerékpárt a tulajdonosai ugyanis általában nem a munkába járáshoz használják: többen egyszerűen beteszik a lakásukba, lehetőleg fő helyre – és gyönyörködnek benne. A tulajdonosok egyébként a világ minden sarkában megtalálhatóak, a cég most éppen egy makaói kiállításra készül.

Aki mindezek után kedvet érez a vásárlásához, jól teszi, ha siet a megrendeléssel, ugyanis összesen 275 darabot szándékoznak gyártani belőle.

– És eddig mennyit adtak el? – érdeklődöm.
– Összesen 48 talált gazdára. Ebből egy vásárlónk magyarországi – előzi meg Antal Dániel a kérdésemet.