Szabadon élő foglyok

Ámde nemcsak ez, hanem a nagytáblás nagyüzemi mezőgazdaság térhódítása, illetve az ezt kísérő általános és drasztikus vegyszerhasználat is nagyban oka lett a már-már végletes állománycsökkenésnek. (Hogy a ragadozók pusztítását a búvóhely nélkül maradt foglyok között már ne is említsük.) A nagy táblákkal megszűntek vagy erősen megcsappantak a táblaszegélyek, árokpartok, melyek sűrű füves-csalitos növényállománya jó költő- és búvóhelyül szolgált a madaraknak. A megpróbáltatások során az egyes családok mind messzebb sodródtak egymástól, ami ellehetetlenítette a foglyok szaporodását, lévén, hogy a fiatal madarak mindig más családból választanak párt maguknak.

Mivel az ötvenes-hatvanas évekig jellemző mozaikos, kisparcellás, jó búvóhelyes mezőgazdasági művelés nem állt vissza a rendszerváltozással sem, a madarak továbbra is kiszolgáltatott helyzetben maradtak, nem szaporodtak. Nem maradt más választása a vadgazdálkodóknak, mint fogoly-mintaterületeket kijelölni, s ott elszaporítani a szárnyasokat. Ezt tették a Dél-alföldi Erdészeti Zrt. vadászai Derekegyház határában, ahol 500 hektáron végeznek visszatelepítést. Ez a fogolybirodalom változatos, mo¬zai¬kos területből áll, melyből 25 hektárnyi az úgynevezett vadföld – tudtuk meg Szabó András kerületvezető vadásztól. Ennek egy-két hektáros parcelláin 3-4 növénykultúrát (főként búzát, kukoricát, cirokot, lucernát) termesztenek vegyszermentesen. Évente kétszer telepítenek ide madarakat, melyeket mesterségesen keltetnek és nevelnek föl. A visszavadítás kényes folyamat: ekkor dől el, hogy a foglyok megtalálják-e helyüket a vadonban. Szerencsére többnyire igen, olyannyira, hogy a felnőtt példányok párt választanak más családokból, s szabadon szaporodnak. A munka eredményességét igazolja, hogy a kezdeti 20-25 példány helyett ma már 800-1200 madár él a területen.

A visszatelepítéssel azonban még nem ér véget a vadgazdálkodók feladata. A fogolyállomány megőrzése érdekében az erdőgazdaság dolgozói a területet művelő mezőgazdászokkal és földtulajdonosokkal is együttműködnek. Ennek része a változatos vetésszerkezet kialakítása, továbbá a madarakra tekintettel végzett mezőgazdasági munka is. Ezért a táblaszegélyeket, árokpartokat csakis költés után kaszálják, a betakarításkor pedig úgynevezett vadriasztó láncot szerelnek a gépekre, így nem okoznak kárt sem a foglyokban, sem más apróvadban. A természetes ellenségektől pedig – mint amilyen az egerészölyv és a nyest – csapdákkal, illetve befogással védik az állományt. (A befogott állatokat elszállítják és más, nagyvadas területeken engedik szabadon.)

Noha a magyar fogoly húsa világszerte keresett, a visszatelepítési programnak nem elsődleges célja a vadászati hasznosítás – hangsúlyozta Szabó András –, hanem hogy újra benépesüljön apróvaddal a magyar határ.