Élethalálharc a vízért

Mindjárt itt az egyik legizgalmasabb kérdés: honnan ered a víz és hogyan került a Földre? Az bizonyos, hogy a vízmolekulát alkotó egyik elem, a hidrogén az ősrobbanást követően azonnal rendelkezésre állt. A másik elem, az oxigén természetes úton nagy nyomás alatt keletkezett, vélhetően a csillagok belsejében. Már csak arra volt szükség, hogy a csillagok burka lerobbanjon a magról, s máris minden együtt állt ahhoz, hogy a két atom egymásra találásából megszülessen a víz. A Tejútrendszer bővelkedik is belőle. Hozzánk vélhetően az üstökösök szállították, netán valamelyik kisbolygóval való ütközés során érkezett.

Bár a Föld felszínének 70 százalékát víz borítja, ez ne tévesszen meg bennünket: mostani tudásunk szerint bolygónk tömegének mindössze 0,02 százaléka áll ebből a molekulából. S ennek is csak 3,5 százaléka édesvíz, kétharmad része jég formájában, egyharmada a felszín alatt. A folyékony állapotban lévő felszíni édesvizeink az összesnek mindössze 0,3 százalékát alkotják.

TENGERVÍZ AZ ALFÖLD ALATT

A közelmúlt egyik nagy jelentőségű tudományos felismerése: mivel nem létezik teljes mértékben vízzáró kőzet, csupán idő kérdése, mikor éri el egyik rétegvíz a másikat. Az Alföld alatt 2700 méter mélységig találunk vizet. Egy részük mélybe szivárgott csapadék, de a régmúlt emlékeként találtak a kutatók tengervizet is – hígult formában.

A felszín alatti vizek kutatása azért is nagyon fontos, mert a világ egyik fele a felszín alatti vizeket fogyasztja, a másik fele a felszínről, közvetlenül a folyókból, tavakból oltja a szomját. Európában a fogyasztás háromnegyede felszín alatti vízből származik, Magyarországon pedig a 96 százaléka. Vizeink 40 százaléka parti szűrésű kutakból ered. Jelentősége egyre nagyobb, mivel aránya távlatilag 72 százalékra emelkedik.

Ha valamiben gazdagok vagyunk, akkor a geotermikus ener¬giá¬ban bizonyosan. Ehhez képest csak töredékét használjuk ki a lehetőségeinknek. Néhány az okok közül: az ország vezetékes gázellátása nagyon jelentős, a víz visszasajtolásának kötelezettsége viszont megdrágítja a geotermikus energia használatát, ám ez feltétlenül szükséges, különben elherdálnánk a vagyonunkat. Költséges a technológia is, amely több év alatt térül meg.

És még mindig a felszín alatti vizeknél maradva: hazánk négyötöde alatt hévíz található, 1370 termálkútból csaknem háromszázféle ásványvíz folyik. A világban mégis csupán a közelmúltban ismerték el, hogy a víznek is lehet gyógyító hatása – elsősorban az angolok és a skandinávok ellenállása miatt.

MAGYAR LÁTONYA, AZ ÜSTÖKÖS

Mindössze három belvízmentes évünk volt 1940 óta. Kora nyárra azonban az átmeneti vízborítások általában eltűnnek, túlnyomórészt természetes úton – ember által ásott árkok és a szivattyúk csupán a vizek húsz százalékát vezetik le. Ami a mezőgazdaságnak a jelenlegi szemlélet szerint átok, az a természetnek áldás lehet. Ha sokáig (május-júniusig) megmarad a belvíz, alig látott növények dugják ki a szárukat a talajból. Közülük is talán a legértékesebb a magyar látonya, amelyet botanikusok a magyar fajták üstökösének neveznek, mivel legalább annyira ritka, mint az égi jelenség.

Magyarországon például negyven évre eltűnt, majd az alföldi Pocsaj közelében egy talajvíztócsában tömegével kelt életre. A magyarázat: a magyar látonya magja akár fél évszázadig is elvan a talajban, várva a kedvező körülményeket, hogy kicsírázhasson.

KEVESEBB ESŐ, TÖBB PÁROLGÁS

Ha magyarországi vízkonferencia, akkor természetesen szóba kerül a Balaton is, amelynek léte már a XVIII. század derekán veszélybe került. A földbirtokosok le akarták csapolni, hogy ezzel 130 ezer holdhoz juthassanak. Ettől végül valószínűleg pénzhiány és az ellenérdekelt lobbiknak köszönhetően megmenekült, ám a déli partján húzódó vasút következményeitől – miatta kell folyamatosan alacsony szinten tartani a tó vízszintjét – már nem.

Az egyik legnagyobb változást a tó élővilágában egy uszály hozta 1928-ban. A Sión vontatták fel, fenekén olyan dunai kagyló- és rákfajtákkal, amelyek néhány év alatt teljesen átrendezték a Balaton élővilágát. Az egyik legújabb, Balatonba húrcolt faj pedig a vándorkagyló. Különösen az algák számának alakulására van hatással, ugyanis a tó vizét valósággal átszűri.
Az éghajlatváltozás intő jelei is felismerhetők már a Balaton életében. Az 1921 és 2012 közötti kilencven évből az első hatvanban – tehát a ’80-as évekig – a vízszíntingadozás mértéke kiegyenlítődött. Az utóbbi tíz évben az ingadozás szélsőségesebbé vált – volna, ha a felső szintjét az ember nem szabályozná. Viszont ötször vált negatívvá a vízszint, míg előtte nyolcvan évig egyszer sem. Több ok is számításba jöhet, de legvalószínűbb a vízgyűjtőből érkező kevesebb víz. Valószínű, hogy a jelenség a csökkenő csapadék és a magasabb várható hőmérséklet miatti még intenzívebb párolgás következtében a mostaninál is gyakoribbá válik.

ÖBLÍTÉSNYI ADAG

Bár az egyik legrégebbi ismert csetepaté is a vízért tört ki két sumér városállam, Umma és Ladas között, a történelem során eddig „mindössze” hét olyan háborúról tudunk, amely a víz birtoklásával hozható összefüggésbe. Az viszont bizonyosra vehető, hogy a hidrokonfliktusok az előttünk álló évtizedekben egyre gyakoribbá válnak. Vagy közvetlenül a vízért törnek ki a háborúk, vagy közvetve, vagyis a víz hiánya miatt menekülő százmillióknak igyekeznek majd az államok fegyverrel megálljt parancsolni.

A vízkérdés ugyanis az energia után a második legsúlyosabb környezeti probléma. A Földön háromszázmillió embernek egy nap annyi víz jut ivásra, tisztálkodásra, főzésre, mosásra és minden egyébre, mint amennyit mi, a világ boldogabbik felén élők a vécé egyszeri lehúzása során elhasználunk. Az Egyesült Államok – és vélhetően más nagyhatalmak – erre szakosodott hivatalai mindenesetre folyamatosan elemzik a klímaváltozás okozta vízhiány nemzetbiztonsági kockázatát.