Lesz-e ismét ökológiai katasztrófa?

A Bükkösdi-pataknál állunk. Ha nem sértő, első pillantásra kicsiny, jelentéktelen, tiszta, de illatos vizű. De ne ítéljünk elhamarkodottan! Most alig csörgedezik, fantázia kell hozzá, elképzeljük: néha annyi vizet hoz, hogy kiönt, hirtelen azt se tudni, mit kezdjenek vele. Most békés, és annak is tervezik, a „csend paradicsomának”. Ezért lett itt a 2800 méter hosszú, 72 hektárnyi tó. A sekélyes részén másfél méter, de van, ahol négy méter mély.

Kicsit odébb, Sumonyban és Okorágnál, innen 20-25 kilométerre viszont tavaly nyárra lassan elapadt a víz. Peresztegi László, a sumonyi halászati kft. vezetője megkongatta a „vészharangot”, ökológiai katasztrófáról szólt. Vergődő halakat, száradó medret mutatott. Eddig tavasszal 50 tonna halat a tóba tettek, etették őket, ősszel 150 tonnát lehalásztak. Ennek lett vége a helesfai tó miatt, s kilenc ember munkája került veszélybe. Az Ormánságban, ahol a munkahely kincs, akad település, ahol 80 százalékos a munkanélküliség. Járt ő országgyűlési képviselőknél, bizottságok elé állt. Mit ért el? Kiderült, jogszerűen történt minden, igazából nincs mit kifogásolnia. Viszont esett annyi eső, hó, hozott idén annyi vizet a patak, hogy lett csordultig tele újra a tavuk, akár hátra is dőlhetne.

De nem dől, okult. Már kamerák elé se áll szívesen, visszafogott lett. A tavalyi veszteségekről nem beszél, ésszerű kompromisszumokat keres és köt. Pozitívan néz előre, ahogy tanácsolták. Örül, van vizük, halat is telepített, ha aggódik is, legfeljebb azért, nehogy aszályos nyaruk legyen, mert akkor lehet, a megállapodások dacára megint „térdre, imára” helyzetbe kerül. Most inkább hallgat, nem keresi a bajt, figyeli a meteorológiai jelentéseket. Nem haragszik senkire, jogszerű volt minden, bár „magyarosch”. Ő meg rosszkor rossz helyen állt. Többet ennél nem mondana.
Nézzük a tavat Helesfán. Madarak röpködnek, sas mellett hattyút, kormoránt látni. Távolabb őzek, szarvasok isznak, vaddisznók dagonyáznak. Minden olyan regényes, idillien szép!

– A tavuk által jól kibabráltak Sumonnyal és Okorággal! – mondom kissé vártalanul Gondos Gyulának, Helesfa első emberének. Gondos nem ma kezdte a szakmát: maholnap 23 éve polgármester. Ellenszavazatot ugyan mindig kap, de úgy van vele: akit mindenki szeret, az gyanús, az biztos valamit rosszul csinál. Döntő többséggel választják mindig újra, pedig nem egy ígérgetős típus. Most is marasztalnák, de már vágja a vezetői centimétert, eldöntötte, befejezi. Szereti a munkát, tenni az itt élőkért, de „civilben” egy vadászkamara titkára. Túl sok a dolga, a szervezete jelzett, vissza kell venni a tempóból. Bypassműtéten van túl, kijött a szívsebészeti klinikáról, másnap már dolgozott. Most is a kedvünkért Pécsről, egy értekezletről autózik haza, azért körbekalauzol.

Lépésben, bár kocsival megyünk, hamar fárad még, az erejével spórolnia kell. Takaros, rendezett falu ez. Gondozott, tiszta árkokkal, nyírt fűvel, megújult templommal, kőkerítéssel védett temetővel, ahol új, modern még a ravatalozó is. A szőlők felé indulunk, persze oda is új, köves úton. Mit látunk még? Kastélyból lett idősek otthonát, ahol a vakolat nem pereg, Zsolnay-porcelánból készült világháborús emlékhelyet, barlang-rendezvénytermet. Ott gombát termesztettek anno, de a vállalkozás bedőlt, s hogy ne árválkodjon üresen, kipucolták, kicsinosították, most 150 vendéget tudnak kényelmesen leültetni, etetni, itatni, szórakoztatni. Népszerű lett, egymást érik az esküvők, rendezvények.

Eltévedtünk volna? A környékről azt írták, akkora a szegénység, itt még a szivárvány is fekete-fehér. S mégis, a majd 600 lakosnak helyi újságja van. Mielőtt azt hinnénk, csoda történt, Gondos lehűt: nem a boltjukból, két kocsmájukból, néhány vállalkozójukból telik mindenre. Az ok: Paks, a tervezett atomhulladék-temetőből futja. Illetve ez se pontos: Helesfa társult tagja annak a kilenc településnek, ahol 60 év múlva esetleg atomhulladék-lerakó épül. Mennyi az esély erre? Szinte semmi! Néha szakemberek jönnek, itt-ott lefúrnak, Helesfa pedig újságot ír, falugyűlést tart, hogy a lerakó, ha itt épülne, veszélytelen. A kapott pénzből, amit ezért cserébe kapnak, pedig fejlődnek. A lehetőségeket meg kell ragadni, különben éhen halunk, mondja Gondos már a tó partján.

Erre bököm ki, hogy jól kibabráltak a sumonyi tavakkal.
– Mi? Ugyan már. Téved! – feleli a polgármester. Indulat nélkül szól, mint aki már ezerszer elejétől végig átgondolta ezt.
Úgy mondja, a tó ötlete se új, sőt! Az 1970-es évek elején dr. Gergely László téeszelnök jött rá, nincs ez jól: a Bükkösdi-patak évente többször kiönt. Visz autót, házat, mindent, ami útjába kerül. Semmire se jó, mezőgazdasági termelésből kivont terület volt ez. Víztározót gondolt ide, amiből majd akár öntözhetnek. A tervéhez pénzt kerített, aztán az ügy valahol elakadt. Tíz éve, hogy a terv újra előkerült. Kiderült róla, már semmire se jó, de az ötlet, ha poros is, azért használható. Jóléti tavat terveztek ide: csónakázós, vitorlázós, pecázós, fürdőzős, szörfös, majd’ 80 hektárnyi tavat. A tervekre nyertek tízmillió forintot.

Mire elkészült, s minden engedélyük meglett, kiderült, az Európai Unió már jóléti tóra nem, csak halastavakra adna pénzt, de arra is csak akkor, ha vállalják, azt legalább öt évig gazdaságosan működtetik. Halastóhoz sokkal több víz kell, hát módosították a terveket. Sorra beszerezték az engedélyeket, jöttek a kivitelezők. Legszebb, hogy a majd’ hároméves munka a falunak szinte egy fillérjébe se került: a munkát a kitermelt földdel fizették ki, 2010. december 31-re lett egy 1,8 millió köbméteres tavuk. A tóba pontyot, csukát, amurt, busát, kárászt, süllőt telepítettek. Őszre lett annyi haluk, alig győzték lehalászni.

– De ez már szakmai kérdés – mondja a polgármester. – Erről mást kell kérdezni.
S látjuk is, a gáton puskás, kisrobogós ember közelít, Hegyi Tibor mező- és halőr. Reggel Hideg Krisztiánnak, a Helestó Kft. halászának segít: csónakkal beeveznek, kukoricával etetnek, elhullott halat szednek össze, vizet tisztogatnak. Aztán illegális pecázóktól őrzi a vizet. Sok dolga ebből nincs, becsületes népek laknak erre, mondja. Erre már Hideg is bólogat: erre még van tisztelete a közösnek. A tó már most nyereséges, pedig legfeljebb 50 százalékon „pö¬rög”, kétszer ennyi halat elbírna. Vevő is van rá, keresik. Víz? Idén bőven jutott. Tavaly, hogy a sumonyi tavakon segítsenek, 18 centivel leapasztották a tó szintjét, visszaengedték a patakba. De még abból is jól jöttek ki, mire végeztek, olyan esőt kaptak, a víz visszapótlódott.

– Nem lesz itt hiba, szerintem, csak aszály ne jöjjön – folytatja Gondos. – Bár arra is találunk megoldást. Amúgy is, 2015-re minden bajunk megoldódhat, a jóléti tó kisebb vízzel is üzemelhet. Kikötő, néhány stég épül. Szálló, étterem a faluba, és vendégszobák. Sokan jelentkeztek már, itt képzelik a jövőt. Amúgy érintetlenül hagyjuk a tájat, nem lesznek a víznél bungalók, csak szörfösök, vitorlázók, vízisíelők. A szigetünkre, mert a tóra az is jutott, jöhetnek a naturisták, már bejelentkeztek. Bár, nem is tudom, a mohácsi malom majdnem miattuk ment tönkre, távcsővel őket lesték, a munka meg állt. De majd lesz valahogy, s ha a szabály megváltozik, igazodunk hozzá. Mindig muszáj igazodni.