Tudja meg, mi kerül az asztalára!

Ritka manapság az ilyen széles körű ismeret – ha csak nem épp saját gazdaságunkból származik az étel. Ha viszont – és nyilván többen vagyunk így – az élelmiszert boltból vásároljuk, nehéz a dolgunk. Ezt megkönnyítendő jöttek és jönnek létre egyre nagyobb számban a közösségi mezőgazdálkodás egyre népesebb csapatai.

Úgy öt éve lehetett, mikor Kármán Erika és barátai úgy döntöttek: a nehezebb utat választják. Már ami a bevásárlást illeti. Nem kell több olyan áru, aminek származását, előállítását homály fedi. Inkább felvették a kapcsolatot pár közeli gazdálkodóval, és megegyeztek: hetente rendelnek bizonyos mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt, a termelő pedig rendre szállítja azokat. Ahogy az eleinte kis csapat bővült, úgy az igények is. A baráti társaságból pedig megalakult a Szatyorbolt. Szó szerint is: üzlethelyiséget nyitottak a fővárosban – ide érkezik be hetente az áru, és itt válogathat a vásárló.

Környezettudatosak, nem hűtenek, nem tartósítanak: nincs is rá szükség. (Természetesen a hús- és tejtermékek tárolása az előírásoknak megfelelően történik.) Ugyanis csak annyit kérnek a termelőtől, amennyi tényleg elfogy, a hoppon maradtak pedig rendelhetnek a következő héten. A „zöld”-ség amúgy is életfilozófiájuk – tudom meg Erikától. „Nem rendelünk olyan termelőtől, aki a friss árut 50 kilométernél távolabbról szállítaná (bár tartós termék jöhet távolabbról is), és arra is figyelünk, hogy minél kevesebb csomagolást használjunk. Tökéletesen működik a kimérős rendszer is: olajért és lisztért lehet jönni saját üveggel is. Ha nincs, mi szívesen adunk, következő alkalommal pedig újra fel lehet használni.” Figyelnek a gazdákra is: rendszeres családlátogatásokon szoros kapcsolatot alakítottak ki mindegyikükkel, de a vásárlók is részt vehetnek egy-egy ilyen kiránduláson. Sőt még a szüretelésben, az étel „előállításában” is segédkezhetnek: így már biztosan tudni fogják, honnan is érkezik az étel az asztalukra.