Cukorbajos halak a Kaposban

Lassan egy hónapja, hogy egy kiránduló természetvédő furcsa szagra lett figyelmes a Kapos folyó mentén. Nem csak a szag, a víz színe is szokatlan volt, hát még a tetején, hassal felfelé úszó halak… Bejelentést tett a környezetvédelmi hatóságnál, ami hamar összefüggésbe hozta a jelenséget a kaposvári cukorgyárból kiömlött vinasszal. A cukorgyártás melléktermékeként ismert anyag a melasz cukortalanítása után marad vissza, organikus trágyaként talajjavításra, szarvasmarha-takarmányként vagy bio¬gázüzem alapanyagaként használják. Elsőre tehát nem tűnik veszélyesnek, azonban ha ilyen nagy mennyiségben vízbe kerül, ott komoly oxigénhiányt okoz, elpusztítva ezzel a folyó élővilágát. Az itt tenyésző védett halak – például a felpillantó küllő és a szivárványos ökle – sokaságával jó ideig nem találkozhatnak majd a horgászok. Legalábbis két-három évig – körülbelül ennyi időbe telik, míg a folyó teljesen megtisztul. „A vinaszömléssel nem lehet mit kezdeni – tudjuk meg Kozári Miklóstól, a Kaposvári Sporthorgász Egyesület elnökétől –, nem lehet tisztítani, meg kell várnunk, amíg levonul az árral. A Siónál például még lehet érezni, hogy vinasz került a vízbe, ott azonban már nem okoz olyan súlyos károkat.” A sporthorgászok és a természetvédők próbálkoztak ugyan a folyószakasz megmentésével, oxigéndús vizet eresztettek a Deseda-patakból, ám hiába. A most leülepedett vinasz pedig valószínűleg tavasszal is kárt okoz majd: a melegedő vízben újra felkavarodik az oda nem illő anyag. És amíg a folyó újra tiszta nem lesz, halakat sem érdemes telepíteni.

A cukorgyár szerkesztőségünkhöz eljuttatott, szeptember 30-án keltezett közleménye szerint több mint négy tonna mellékterméket sikerült a frissiben felhúzott védősánccal megállítani, így „csak tizenöt tonnányi” került az anyagból a folyóba. Így nyilatkoznak: „A Kapos folyót folyamatosan monitorozzák mind a cukorgyár, mind a vízügyi hatóságok. A víz tisztaságának jelentős romlását vagy halpusztulást a Somogy megyei szakaszon egyik fél sem tapasztalt.” Ezzel szemben a természetvédők és a horgászok nagyobbnak vélik a cukorgyár felelősségét és a kárt – a vitás kérdést, ha szükséges, a bíróság dönti el. Kozári Miklós optimista: úgy tűnik, a két fél megegyezhet a kártalanítás mértékében. Az már más kérdés, hogy az elpusztult élővilágot miként lehet pótolni.