Bűnös szupervulkán

De nem ez volt a legsúlyosabb természetformáló kitörés az utóbbi ezer évben. Az 1257-es például olyan erősen rázta meg a Földet, hogy kémiai ujjlenyomatai a mai napig láthatók az Északi- és a Déli-sarkon. A korabeli európai beszámolók hirtelen lehűlésről és rossz termésről írtak – nagyon valószínű, hogy a jelenség éghajlatváltozást okozott. Kutatók úgy vélik, hogy a szóban forgó vulkán az indonéziai Lombok-szigeten lévő Samalas tűzhányó. A Samalas eredeti hegyszerkezetéből mára szinte semmi nem maradt, csak egy hatalmas krátertó jelzi az egykori vulkán helyét. A nemzetközi kutatócsoportnak a sarkvidéki jégben talált kénkő és hamu nyomait sikerült visszavezetnie egészen a Lombok-szigeti régióig. Radiokarbonos kormeghatározást végeztek, ellenőrizték a kilövellt kő- és hamurengeteg típusát és pályáját, megvizsgálták a fák évgyűrűit, s helytörténeti kutatást is végeztek. Ez utóbbihoz elsősorban a lomboki királyság XIII. századi bukásáról beszámoló helyi krónikákat használták. A szakemberek a bűnügyi nyomozásokhoz hasonló módszerrel dolgoztak. Előzőleg az 1257-es kitörést más vulkánokkal is összefüggésbe hozták, de a kormeghatározási vagy geokémiai vizsgálatok mindig kiderítették, hogy nem azokról van szó. Egyedül a Samalas felel meg az összes kritériumnak.

A Lombok-szigeten folytatott vizsgálatok alapján a kutatók úgy vélik, hogy annak idején körülbelül 40 köbkilométernyi kő és hamu szabadult ki a tűzhányóból, a felcsapó vulkáni anyag valószínűleg 40 kilométerre vagy még magasabbra nyúlt fel az égen. Ugyanis legalább ekkora horderejű kitörés kellett ahhoz, hogy a kilövellt vulkáni anyagok a grönlandi és antarktiszi jégrétegben észlelt mennyiségben terjedjenek el az egész Földön. A klímára gyakorolt hatása is jelentős lehetett, a korabeli szövegek szörnyű időjárásról számoltak be az 1258-as nyár során: végig hideg volt és az esőzések súlyos áradásokhoz vezettek.