Hazánkat sem kímélik a katasztrófák

Sőt az utóbbi években, évtizedekben bekövetkezett globális változások nagyon is hatnak térségünkre. Földrengések, árvizek, elsivatagosodás, hirtelen támadó viharok, tornádók, szunnyadó vulkánok – mindezek veszélyével számolnunk kell. Vagyis érdemes figyelni a természet rezdüléseire.

Mielőtt azt hinnénk, a pusztító tájfunok messze vannak Magyarországtól, így azok hatása nem érzékelhető a Kárpát-medencében, érdemes belegondolni abba: a földi élet önmagába zárt egységet képez. Ami Ázsiában, Afrikában vagy Dél-Amerikában történik, az hatással van Európára és Ausztráliára is.

Ha ebben bárki kételkedne, íme, egy hasonlat: ha az ember telefüstölte egy szoba levegőjét, elegendő csak kinyitni az ablakot, és máris helyet cserél a benti elhasznált, valamint a kinti friss levegő. Az égbolton ugyanakkor nem lehet léket vágni, ha szennyező anyagokkal nyomtuk tele a légkört, mert a levegő – és vele együtt az élet – elillanna az űrbe.
Vagyis: ami a légkörben – a légkörrel – történik, annak hatásai előbb-utóbb begyűrűznek hozzánk, a Duna–Tisza vidékére is. Bolygónk folyamatos változáson megy keresztül: odafent, a levegőben, és idelent, a földön.

Az okok között a globális felmelegedést is megemlíti Cséki Gergő, az időkép.hu meteorológusa. A Föld levegőjének átlaghőmérséklet-emelkedése Magyarország példáján annyit jelent (az Országos Meteorológiai Szolgálat beszámolója alapján), hogy 2007-ben – országos átlagban – 1,7 fokkal magasabb volt az éves középhőmérséklet, mint az 1971–2000-es éghajlati átlag. (Magyarország éves középhőmérséklete 10-11 Celsius-fok.) A felmelegedés másik hatása: ma már nem nyáron hull a legtöbb csapadék, hanem ősszel, télen, tavasszal. Az évszakokban eltolódó csapadékmaximum pedig azt jelenti, hogy nyáron hosszabbá válnak az aszályos, az olykor 40 fokot is meghaladó, forró és száraz időszakok. A nagy meleget nagy esők és nagy szelek követik, hirtelen támadó viharok, zivatarok vagy jégesők.

De mindezek mellett egy másik légköri jelenséggel is egyre gyakrabban szembesülhetünk Magyarországon. Korábban úgy tartották, a Kárpát-medence nem kedvez a tornádók kialakulásának (az északi és a déli, a hideg és a meleg légtömegek keveredésének), mivel a Kárpátok vonulata északon, keleten és délkeleten körbeöleli a medencét. Ezzel szemben a magyarországi észlelők idén kilencszer annyi tubát (légtölcsér, amelynek alja nem éri a földet) és tornádót (légtölcsér, melynek alja eléri a földet) jelentettek a meteorológusoknak, mint 2012-ben. Cséki Gergő ezt azzal magyarázza, hogy a tornádójelenség, a forgószél korábban is tetten érhető volt Magyarországon (főként az ország délnyugati-északkeleti átlójában), ám az úgynevezett okostelefonok elterjedésével egyre többen rögzítik kamerájukkal a forgószeleket. Ezek pusztító ereje persze eltörpül az észak-amerikai (320 km/h sebességet is meghaladó) gyilkos tornádók tombolása mellett.
Magyarországon is érezhető tehát a Föld légköri változásainak hatása. Az egyre erősödő viharok tetemes károkat okozhatnak, a jégesők, valamint a szárazság nyomában támadó esőzések tönkretehetik a termést, másrészt meglazítják a talajt, ami csuszamlásokhoz, omlásokhoz vezethet a dombsági, hegységi területeken.

Gyorsan jönnek, gyorsan mennek

A viharok többsége előre jelezhető, és Magyarországon a szakemberek jól működő, fokozatokra épülő riasztási rendszert építettek ki a vizekre, a tavakra, valamint az ország egész területére vonatkozóan. A tornádók félelmetessége ugyanakkor abban rejlik, hogy a szemünk előtt alakulnak ki, és bár csak pillanatokig, percekig tartanak, erejük pusztító lehet. A magyarországi tornádók „gyöngének” számítanak (100–140 km/h), ám a magasban kialakuló sötét, földöntúlinak tűnő felhőörvénylés (szaknyelven: szupercella) önmagában is lehet félelmet keltő, a kíséretében feltámadó viharos szél miatt pedig célszerű elkerülni ezeket a légörvényeket. A hirtelen keletkezett vagy a rosszul jelzett viharok ugyanakkor tragédiát is okozhatnak: 2006-ban öt ember halt meg Budapesten az augusztus 20-i ünnepségre támadó viharban, ötszázan pedig megsérültek. Összehasonlításképpen: a 2006-os nemzeti ünnep estéjén 123 km/h sebességű vihar támadt a városra, 2013. november 8-án ennek háromszorosával, 380 km/h-val pusztított a tájfun a Fülöp-szigeteken.

Kemény ellenfél a víz

A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának (OKF) szakemberei folyamatosan figyelemmel követik az esetleges katasztrófahelyzetek kialakulásának előjeleit. Hajdu Márton tűzoltó őrnagy, az OKF szóvivője szerint Magyarországon, bár a főként nyáron kialakuló viharok (egy átvonuló vihar 400–500 riasztással is járhat naponta) során keletkező szél, jégeső és nagy mennyiségű csapadék jelentős károkat okoz, mégis az árvizek és a belvizek jelentik a legnagyobb veszélyt.

Európában szinte csak a tengerszint alatt elhelyezkedő és az önmagát komoly gátrendszerrel védő Hollandia küzd a Magyarországon tapasztalható árvízi és belvízi problémák nagyságával. Magyarországon az árvíz veszélye főként a Duna és Tisza mentén, a nagyobb folyóknál jellemző, az alföldi régiókban a belvíz nehezíti az ott élők mindennapjait és a gazdálkodást. A kéretlenül áramló víz vagy hulló csapadék önmagában is kemény ellenfélnek számít, de az ország medence jellege is arra int minden szakembert, hogy komolyan vegyük az áradások veszélyét. Az ország keleti fele veszélyeztetettebb területnek számít, mint a nyugati. Érzékletes példa: ha valami oknál fogva tengernyi víz öntené el Magyarországot, a Dunántúl, tengerszint feletti magassága miatt még mindig szárazon állna, amikor az Alföldön már csak csónakkal lehetne közlekedni.

A katasztrófák megelőzési feladatainak nagyságát mutatja, hogy az OKF – széles körű kockázatelemzést követően – Magyarország valamennyi települését besorolta a valós és valószínűsíthető veszélyek alapján. Ez azt jelenti – ahogyan Hajdu Márton tűzoltó őrnagy fogalmaz –, hogy „egy adott település besorolásánál figyelembe kell venni például a domborzati viszonyokat, az ott zajló ipari tevékenységet, a kritikus infrastruktúraelemeket, a korábbi években bekövetkezett káreseményeket és a legközelebbi katasztrófavédelmi egységtől való távolságot”.

Paksot a Föld is húzza

A Pakson élők például bizonyosan az egyik legveszélyeztetettebb besorolású településen élnek, és nem feltétlenül az, mert a város határában épült meg Magyarország egyetlen atomerőműve. Paks ugyanis a Duna mentén található, s bár a Duna magyarországi felsőbb, északi szakasza árvíz szempontjából veszélyesebb területnek számít a domborzati viszonyok miatt, itt is számolni kell a vízállás következményeivel. Paks térsége ugyanakkor más szempontból is érdekes a lehetséges katasztrófák szempontjából: a terület egyrészt kedvez a viharok kialakulásának, másrészt a város alatt húzódik az ország egyik legnagyobb törésvonala (a Zágrábot, Kulcsot és a Hernád térségét összekötő vonal), amely mentén bármikor megremeghet a föld. Mindeközben a Duna mellett húzódó magas paksi löszfal önmagától is képes omlani az esőzések és a fagyott víz feszítő hatásai miatt.

Vulkánveszély fenyeget?

Magyarországon vulkán utoljára 2–8 millió évvel ezelőtt tört ki a mai Balaton-felvidéken, illetve Nógrád megye északi részén. Pál-Molnár Elemér geológus, a Szegedi Tudományegyetem földrajzi-földtudományi tanszékcsoport vezetője szerint a Kárpátok vonulatában alvó vulkán, a Csomád (Dél-Hargita). bármikor „felébredhet". A szakember hangsúlyozza: nem jelezhető, hol és mikor tör a felszínre az olvadt kőzetanyag, a láva, csupán a vulkán állapotában bekövetkezett változásokat lehet mérni.

Folyamatos mozgásban vagyunk

Tévhit, hogy Magyarország területe mentes lenne a földrengésektől. A Kárpát-medence mélyben húzódó kőzetlemezei ugyanis mozgásban vannak, vagyis a terület – és nem csak geológusszemmel nézve – kifejezetten aktív. Tény persze, hogy a magyarországi földrengések nem olyan pusztító hatásúak, mint amekkora rengés (és a nyomában keletkezett szökőár) elpusztított több települést és megölt 200 ezer embert az Indiai-óceán partjainál, főként Indonéziában (2004); vagy amekkora majdnem nukleáris katasztrófába sodorta Japánt (2011, Fukusima).

Összehasonlításul: a földrengések erejét az úgynevezett Richter-skála méri, 1-től 10-ig terjedő tartományban. A 2004-es, valamint a 2011-es szökőárat 9,3-as, illetve 9-es erejű, tenger alatti rengés okozta, a legnagyobb károk mégis a nyomában felgyülemlő víz pusztító ereje miatt keletkeztek. Magyarországon nincsen akkora összefüggő vízfelület, sem a szökőárhoz szükséges vízmélység, amely képes lenne véghezvinni ilyen mértékű pusztítást. A 2010-es kolontári tragédia ugyanakkor nálunk is megmutatta, milyen ereje van a hömpölygő áradatnak. Az ajkai vörösiszap-tározó gátja átszakadt, a kiömlő lúgos és maró folyadék tíz embert megölt, valamint felbecsülhetetlen mértékű környezeti katasztrófát okozott. A tragédiát ezúttal nem földrengés okozta, hanem az átszakadt gát, de könnyű elképzelni, milyen pusztításra lenne képes manapság egy olyan, 6,3-es erejű rengés, mint amekkora 1763-ban romba döntötte Komárom egyharmadát.