Uniós füst

Ambiciózus, de reális célkitűzések születtek a január 22-én lezárult konferencián, amely az elmúlt évekhez képest rugalmasabb szabályzatot állít az európai államok elé. Eszerint 2030-ig az 1990-es szinthez képest 40 százalékkal kellene csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A célt betartandó segíthet, ha növeljük a megújuló energiák használatát: a javaslat szerint az összes energiafogyasztás 27 százalékát megújuló forrásokból kellene kinyernünk.

A célkitűzések betartása – uniós szinten – jogilag kötelező, de azt nem határozta meg az EB, hogy a tagállamok miképpen érjék el ezt a célt, vagyis mindenki szabad kezet kap, hogyan építi be piacgazdaságába a zöldmegújulás stratégiáját. Hogy miért nincs egységes ütemezés, erre még José Manuel Barroso, az EB elnöke is csupán egy diplomáciailag is semmitmondó választ tudott adni: „Az egyik tanulság, amit levontunk, az, hogy a kötelező nemzeti megújuló célok a belső piac széttöredezését kockáztatják, és nem teszik lehetővé a célok költséghatékonyság szempontjából legoptimálisabb módon történő elérését.”

A környezetvédelmi szervezetek szerint a kitűzött célok nem elegendőek: kötelező célszámokra lenne szükség, és minimum 30 százalékra kellene emelni a megújuló energiaforrások használatát. A megújuló energiákkal foglalkozó vállalatok természetesen támogatják e javaslatot.

A következő másfél évtized klímapolitikája márciusban dőlhet el: az Európai Tanács akkor hoz döntést az EB javaslata alapján.