Készül a Duna halálos ítélete?

A Duna természetes állapota a folyószabályozások miatt radikálisan megváltozott. Ártereinek mintegy 80%-át vesztette el, és az élőhely kapcsolata egyre több helyen szűnt meg a folyóval. Az árvízvédelmi töltések miatt a Duna a többi hazai vízfolyáshoz hasonlóan szinte egyenes csatornaként folyik korábbi önmagához képest, és jelentős medersüllyedés sújtja.

Ennek ellenére hazánkban rendkívül gazdag vizes élőhelyek találhatóak a Duna, a Dráva, a Mura és a Tisza mentén, melyek az egész Európában eltűnőben lévő ártéri ligeterdők utolsó, így rendkívül értékes foltjai, melyek őshonos fafajok életközösségének adnak otthont. Ezek az erdők nemcsak önmagunkban értékesek, de számos értékes madárfaj otthonaként szolgálnak.

A magyar-horvát-szerb határháromszögben él Európa legnagyobb réti sas állománya, mintegy 200 példánnyal, és Európa egyik legnagyobb itt élő fekete gólya állományára is méltán vagyunk büszkék. A Duna hazai, alsó szakaszain pár éve találtak rá az emblematikus halfajnak számító egyik tokfélére, a sima tokra. A tokfélék egykori legnagyobb képviselői, az akár 3 méteresre megnövő vizák viszont a Vaskapu Vízerőmű miatt már nem jutnak el ezekre az élőhelyekre.

Az EU országai már felismerték, hogy a folyók és vizesélőhelyek állapotának megőrzése és javítása kulcsfontosságú a víz mint természeti erőforrás megmentése szempontjából. Emiatt született meg a folyók és a hozzájuk kapcsolódó élőhelyek állapotának megőrzését is célzó irányelv, mely a Duna menti országok számára egyaránt fontos kötelezettség. A rendszerváltás óta valamennyi kormány kiállt azért, hogy számos értékes élőhely védelme érdekében a Duna hazai szakaszán ne épülhessen vízerőmű, és ennek választási ígéreteikben is hangot adtak.

A Paksi Atomerőmű bővítésének tervezésekor ennek ellenére most felmerült, hogy a Dunát egy gáttal felduzzasztják, így biztosítva a reaktorblokkok hűtését. Azonban a magyarországi Dunán bármilyen vízlépcső, vízerőmű, ami a folyó vízszintjének jelentős duzzasztását célozza, ezeknek a rendkívüli jelentőségű élőhelyeknek állapotát veszélyezteti.

Ma nemzeti parkok találhatóak a Duna mellett, valamint Budapest kivételével a teljes Duna szakasz a Natura 2000 hálózat része. A WWF Magyarország javaslata szerint a vízerőmű építés helyett a folyó dinamizmusának helyreállításában, a szerepüket nem betöltő partvédő művek, sarkantyúk és szabályozó művek átalakításában kell gondolkodni. Minderre azért van szükség, hogy azt a keskeny sávot, ami az ártéri vizesélőhelyeinket őrzi, minél változatosabbá tegyük, és több teret adjunk a folyók természetes változatosságának!