Érik a riszméte

A riszméte (tudományos nevén Ribes nigrolaria) a két szülőfaj előnyös tulajdonságait egyesíti: a fekete ribiszkétől a tüskétlenséget, a könnyebb szedhetőséget, míg a köszmététől a nagyobb bogyót, az öntermékenységet és így a nagyobb termésbiztonságot vette át. Gyümölcsének színanyagai és más beltartalmi értékei is köztes jellegűek. Különösen sok C- és B-vitamint tartalmaz, színanyagai az immunrendszert erősítik, savai pedig az emésztésre jó hatásúak.

A feketés színű, sima héjú és szőr nélküli termések apró magokat rejtenek. Ízük is köztesnek tekinthető, de hiányzik belőlük a tipikus fekete ribiszke íz (amit sokan nem kedvelnek), jelen van viszont a köszméte frissítő savanyúsága, ami így együtt leginkább talán az áfonyára emlékeztet.

Gyümölcsünk friss fogyasztásra, befőzésre és mélyhűtésre egyaránt alkalmas. Frissítő leves, mártás és gyümölcslé készíthető belőle. A hűtőszekrényben 3-4 napig tartható.

A riszméte nem különösebben igényes: bírja a félárnyékot, elviseli a kötöttebb talajokat, kiválóan ellenáll a téli fagyoknak, szárazságban az öntözést meghálálja. Kapható fajtái a Josta és a Rikö, szabad gyökerű csemetéiket ősztől forgalmazzák.

A Josta nagy, megnyúlt bogyói július közepétől érnek. Bokra erős növekedésű de erősen terülő, így a földre érő ágakon szennyeződhet a gyümölcs.

E hátránya a törzses fácskaformával kiküszöbölhető. A Rikö az előzőnél valamivel nagyobb bogyót nevel, ami július második felében érik. Bokra erős növekedésű, de meredeken fölfelé álló, ami a termesztés szempontjából kedvezőbb (mert nem szükséges magas törzsre oltani).