Királynői rokon

Elterjedtségére utal többek között a hétszilvafás nemes kifejezésünk, illetve számos, szilvára utaló helységnevünk, így például Szilvásvárad, Szilvásszentmárton, Szilvágy. Ezúttal nem az egykori pórnép mindennapi szilváiról, hanem az urak gyümölcséről, a ringlóról ejtünk szót. Névadója egy bizonyos Reine Claude nevű francia hercegkisasszony, I. Ferenc király hitvese, aki szerfölött kedvelte a szilváknak e nagy gyümölcsű, lédús változatát, amelyet a király egyik botanikusa hozott neki KisÁzsiából. S innen, a francia királyi udvarból terjedt el szerte Európában ringló néven (amely szavunk Reine Claude nevének elnémetesedett félrehallásából született).

Mint a szilvák általában, a ringlók sem különösebben igényesek. De azért igénytelennek sem mondhatók, inkább sokat tűrőnek, amit bizonyít, hogy gondos kezekben látványosan meghálálják a törődést: a trágyázást, permetezést, öntözést. (Megjegyezzük, hogy a párás folyóvölgyekben érzi magát a legjobban.) Fénykedvelő, a téli hideget jól tűri, s minthogy későn virágzik, a kora tavaszi fagyok is ritkán károsítják. A szélsőséges homokés szikes talajok kivételével úgyszólván mindenütt termeszthető, de mivel sekélyen gyökeresedik, a tartós csapadékhiányt megsínyli (gyümölcseit elrúgja vagy aprók maradnak), így aszályban meghálálja az öntözést. Nagy ellensége a szilvamoly, ami ellen a permetezés gyakran azért eredménytelen, mert a gazda – nem tudván a moly rajzásának pontos idejét – rosszul időzíti a védekezést.

Fajtái közül a liláskék Sermina ringló július közepétől érik, friss fogyasztásra való. Kis részben öntermékenyülő, porzófajtát igényel. Az augusztus közepén érő, enyhén liláspiros Althann ringló jól termékenyíti. A szintén akkor érő Zöld ringló az előbbieknél kisebb gyümölcsű, az Althann ringlóval kölcsönösen jól porozzák egymást.