Búcsú a nyártól

Csalhatatlan jele az ősznek az őszirózsák virágzása. E nyárbúcsúztató virágaink hosszú hónapokon át vártak arra, hogy végre megmutathassák pompájukat. A rövid virágzási idő alatt csak igen apró magjuk fejlődik, kevés tartalék tápanyaggal, így magról macerásabb, tőosztással egyszerűbb és biztosabb is szaporítani őket. Sokan mindmáig keverik a virág évelő, illetve egynyári változatait.

Zöld FöldValló László2014. 09. 23. kedd2014. 09. 23.
Búcsú a nyártól

Az évelő őszirózsák nagy táborába több száz faj tartozik A hazai formák többsége a napos helyet kedveli és jól tűri a szárazságot. Méretük tág határok között változik, a legkisebbek alig 20 centire, a legnagyobbak méteresre nőnek. Virágaik rózsaszín, kék, fehér, piros színekben és ezek árnyalataiban pompáznak, s szeptember- októberben nyílnak. Lassan terjednek, de nagy telepekké fejlődnek.

Három-öt év után a tövek egymásba nőnek, díszítőértékük erősen lecsökken, állományuk megérik a felszámolásra, illetve – tavaszi tőosztással – a továbbszaporításra. A törpe őszirózsa (Aster dumosus) 20–40 centi magas, tömött bokrú őszirózsa-változat. Ha ősszel a töveit a talaj közelében visszavágjuk, jól áttelel. Négy év után díszítőértéke csökken, a lisztharmatra erősen érzékeny.

A kopasz őszirózsa (Aster novi belgii) példányai 80 centi magasak, napos fekvést és tápdús talajt igényelnek, s kevésbé bírják a szárazságot. Hozzá hasonló igényű a mirigyes őszirózsa (Aster novae-angliae), amely az előzőnél termetesebb és virágai is nagyobbak. Mindkét faj jól mutat az évelőágyban, tavasszal a tőosztással szedett szaporítóanyagukat 50-60 centis térállásra ültessük.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek