Gyűjtögetők csemegéje

Minden bizonnyal örömmel csaptak le gyűjtögető őseink (is) az erdőszélek mogyoróbokrainak gyümölcsére, és élvezettel fogyasztották. A helyzet a kőbaltás korszaktól napjainkig csak annyiban változott, hogy – a nemesítőknek köszönhetően – a nagyobb gyümölcsű bokrok nyertek teret, növényünk pedig bekerült a kertekbe.

Zöld FöldValló László2014. 10. 01. szerda2014. 10. 01.

Kép: Földi mogyoró bokor mag gyüjtés táplálék 2014 09 22 Fotó: Kállai Márton

Gyűjtögetők csemegéje
Földi mogyoró bokor mag gyüjtés táplálék 2014 09 22 Fotó: Kállai Márton

De bármilyen ősi is, ne gondoljuk igénytelennek: a nyirkos talajú, napos domboldalak a legjobb termőhelyei, ahol tíz méter magas és csaknem annyi széles megabokorrá fejlődhet. Mivel sekélyen gyökerezik, a fél méter vastag termőrétegű talaj is bőven megfelel a számára. Jó szerkezetű homokon, vályogon, agyagon egyaránt szépen díszlik. Csapadékigénye átlagos, éppen ezért a száraz, sülevényes déli lejtőkre nem való.

Már a tél végén, kora tavasszal hozza virágait (látványos díszei a hím barkavirágzatok), tavasszal pedig bőven fejleszti tősarjait (amelyekről megújul), s ha azokat idővel nem ritkítjuk, a bokor elsűrűsödik. A mogyoró kellemetlen tulajdonsága, hogy saját virágporától nem termékenyül meg, azaz önmeddő. Ha ültetését tervezzük, legalább kettő, egymást jól termékenyítő fajtát kell ültetnünk. A Bollwilleri csoda és a Cosford például egymást jól termékenyíti, míg a Római mogyoró a Cosford fajtával párban terem jól.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek