Túlléptünk minden határt?

Még mindig nem értette meg a Föld lakóinak a többsége, hogy ha így folytatjuk, akkor végveszélybe kerülhet az emberi civilizáció. Nagyjából ez a következtetés vonható le a jelentésből.

Az utóbbi 250 évben folyamatosan növekszik a szén-dioxid-kibocsátás, aminek a következménye az üvegházhatás, annak pedig a légkör felmelegedése. Ennek a legsúlyosabb velejárója a Föld jégsapkáinak az olvadása, a tengerek vízszintjének az emelkedése, a parti sávok élhetetlenné válása. Márpedig a világ népességének a fele él a tengerek közelében. Az ő elvándorlásuk, élettérkeresésük hazánkat is érinteni fogja. Nem beszélve arról, hogy a változó klíma a magyarországi mezőgazdasági termelést is átalakítja, ami által élelmiszer-biztonságunk is veszélybe kerülhet.

A tudósok vitája most már arról szól, hogy elkerülhető-e még a változás, vagy már minden határt túlléptünk. Az bizonyos, hogy a megoldás egyik kulcsszereplője Kína, amely az üvegházhatású gázok 42 százalékának kibocsátásáért felelős. Márpedig az ázsiai ország – bár rohamtempóban növeli a megújulóenergia- termelését is – saját gazdasága növelését a klímaváltozás mérséklése elé helyezi.

Tehetünk-e annak érdekében, hogy a világ egyik legerősebb gazdaságával rendelkező államot jobb belátásra bírjuk? Többet, mint gondolnánk. Kína ugyanis elsősorban ránk, nyugati fogyasztókra van utalva. Ha tehát nem vásárolunk feleslegesen kínai – és semmilyen más – terméket, csak amire valóban szükségünk van, akkor a távol-keleti ország termelése, s végső soron szén-dioxid-kibocsátása is mérséklődni fog. Ez pedig valamennyiünk érdeke.