Régi almák felfedezése 4.: Simonffy piros
Eredete bizonytalan, elnevezésében egy régi debreceni nemesi család neve rejlik. Mivel gyümölcse éretten sötétbordó színezetet ölt, helytelenül Cigányalmaként is emlegetik. (Egyéb elnevezései: Kékalma, Bikaalma.)
Fája eleinte erősen nő, később középerősen, a kifejlett fa széthajló gömb koronát formál. Korán termőre fordul, rendszeresen és nagyon bőven terem, emiatt sok gyümölcse apró marad. (Fája a metszést jól bírja, így a koronáját rendszeresen ritkítva nagyobb gyümölcsméretet érhetünk el.) Jó alkalmazkodó, a termőhelyre nem igényes fajta. Gyümölcse középnagy, sokszor kicsi, kissé lapított gömb. Az érett termés bordópiros fedőszínét sötét csíkok tarkítják.
A gyümölcs húsa zöldesfehér, puha, bő levű, édes-savas, fűszeres, jellegzetes aromával. Szedési érettségét szeptember végén, október elején éri el, termése márciusig jól eltartható.
