Tegyük el télire!

Szedéskor mélyen feszítsünk a tövek alá az ásóval, nehogy a gyökerek megsérüljenek. Néhány napig szárítsuk a termést, elterítve a napon vagy fedett szín alatt, mert ha nedvesen visszük a tárolóba, a gombás betegség megfertőzheti (különösen az ilyen csapadékos nyár után, amikor a répák nagyobbak, ámde lazább szövetűek, s így kevésbé jól tárolhatók lettek). A fehérrépa (petrezselyem) betakarításával még várhatunk november elejéig, a szedés, az előkészítés, illetve a tárolás mozzanatai a sárgarépáéval azonosak. Így az is, hogy tárolás előtt alig félcentis levélcsonk meghagyásával eltávolítjuk a zöldjüket.

Hiába mindenféle technikai fejlődés: a verem, mint a gyökérzöldségek házi tárolásának ősi módszere, változatlanul tartja magát. Ajánlott (belső) méretei: alapterülete 100 x 150, mélysége 100-120 centi. Készülhet csak földből, de jobb, időállóbb, ha téglával, deszkával bélelt, azonban a beton és a fólia erre alkalmatlan, mert megakadályozza a szellőzést. Kedvező az északi fekvés és a talajszintből kissé kiemelkedő kertrész, ahol nem gyülemlik fel az esővíz. (Ha mégis fennáll ilyen veszély, ássunk mellette vízelvezető árkot.) A veremben szép sorban egymás fölött úgy helyezzük el a répatesteket, hogy ne érintkezzenek. Az egyes „emeleteket” 15-20 centis földréteggel válasszuk el egymástól. (Kétségtelen, hogy tárolóközegnek jobb a folyami homok. De a szalmatakarástól óvnak a növényvédő szakemberek, mondván, benne jobban terjed a fertőzés.) A tárolóközeget ne öntözzük: a föld (homok) természetes nedvessége, illetve nedvességfölvevő képessége révén maradnak frissek a termények a veremben. A legfölső takaróréteg vastagsága lehet akár 40 centi is, hogy biztosan védjen a fagyoktól.

A pincében kényelmesebben tárolhatjuk a gyökérzöldségeket, de csak akkor eredményesen, ha az hideg, jól szellőző, se nem túl nedves, se nem túl száraz. (A fűtött pince alkalmatlan erre.) Itt is, mint a veremben, földbe (homokba) rétegezve tároljuk a sárga- és a fehérrépát.