Védett veszedelem

Így a déliek jellemzően északabbra tartanak, ahol ma már az eredeti hazájukéhoz klimatikus föltételek fogadják őket. (Hogy az északiak hová menekülhetnek a nagy meleg elől, azt most inkább ne firtassuk.) Elmondhatjuk tehát, hogy az éghajlatváltozás hozta a nyakunkra az újabb veszedelmes károsítót, a tuják rémét, a boróka-tarka díszbogarat (latin nevén a Lamprodila festivát) is.

Ez nagy baj, mert a bogár lárvája a tuják kérge alatt láthatatlanul pusztít: gyors ütemben elrágja a növény éltető szövetét, amibe az belepusztul. A lárvából bogarak fejlődnek, és – mint akik jól végezték dolgukat – a jellegzetes ovális röpnyíláson át távoznak a fából. Ezt követően – párkeresési szándékkal – fölrepülnek a tuják csúcsára, és várakoznak. A kerttulajdonos pedig, ha meglátja, összecsapja a kezét gyönyörűségében. Igen, mert valóban gyönyörű ez a boróka-tarka díszbogár, ráadásul ma még ritkaságszámba is megy (de ha így terjed, akkor már nem sokáig). S ehhez jön még hozzá, hogy jelenleg védett, eszmei értéke nem kevesebb, mint ötvenezer forint!

Minden jel arra mutat, hogy ez a bogárjövevény új hazát foglal nálunk, megkeserítve a tuják szerelmeseinek az életét. Nagyon nehéz védekezni ellene, mivel a lárvákat a kéreg megóvja a növényvédő szerektől, a kirepült bogarakat pedig szinte lehetetlen tömegesen kézre keríteni. Ám ha mégis sikerülne, az bizony tetemes pénzbírságot vonna maga után – legalábbis addig, amíg különleges, védett státusát meg nem szünteti a jogszabály…