Régi almák felfedezése 6.: Nemes sóvári

A kárpátaljai Sóvár a fajta bölcsője, föltehetően itt született első magonca. Innen terjedt el kezdetben a Felső-Tisza vidékén, majd Abaúj megyében, ezt követően szerte a hazában, miközben több változata is napvilágot látott. Mint például a Beregi sóvári, ami Munkács környékén volt gyakori, vagy az ország más tájain a Közönséges sóvári, a Daru sóvári, de mind között a Nemes sóvárit tartották a legjobbnak.

Zöld FöldValló László2014. 11. 05. szerda2014. 11. 05.

Kép: <KENOX S860 / Samsung S860>

Régi almák felfedezése 6.: Nemes sóvári
<KENOX S860 / Samsung S860>

Erős növekedésű koronája kezdetben fölfelé törő, később széthajló. Termetes vesszői jellegzetesek: vörösbarna színűek, sűrűn borítva paraszemölcsökkel. Későn fordul termőre, teljes termőkorban már bőven terem, de szeszélyesen: olykor kihagyó évek mutatkoznak.

Nem különösebben igényes, de a szárazságot megsínyli (az Alföldre nem ajánlott), a betegségeknek viszonylag jól ellenáll, így kevesebb törődéssel (külterjes körülmények között is) megállja a helyét.

Enyhén lapított, gömbölyded gyümölcse liláspirossal mosott és csíkozott. Héja erősen hamvas, fehér húsa roppanó, lédús, édes-savas, enyhén fűszeres. A termés friss fogyasztásra, süteményekbe egyaránt felhasználható, külön értéke, hogy igénytelen körülmények között is hosszú időn át eltartható.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek