Szegedi példa

A képlet nem bonyolult: minél mélyebbre fúrunk a földkéregben, annál több hőt találunk, amelyet aztán különböző technológiával a felszínre „csalogatva” fel tudunk használni. Leírni persze könnyű ezt, megvalósítani már nehezebb. Hiszen bármennyire jók is a lehetőségeink, például az izlandiakkal mégsem lehet összehasonlítani. A szigetországban a föld repedésein keresztül sok helyütt magától jut le a felszíni víz, amely a forró kőzettel érintkezve gőzzé alakul. Azt pedig a felszínre kerülve már „csak” be kell fogni és hasznosítani.

Lényegében ez történik nálunk is, azzal a különbséggel, hogy a repedések híján nekünk kell lefúrnunk, s részben a vizet is a kéregbe préselnünk. Mivel azonban a Föld kérge – különösen az Alföld alatt – nálunk viszonylag vékony, így a művelet költsége is alacsonyabb, mint a világ számos egyéb helyén.

Az persze viszonylagos, hogy mi számít alacsony költségnek. Ha valaki a családi házának a fűtését szeretné földhővel megoldani, annak bizony még nagyon mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Éppen ezért ma elsősorban nagyobb településeknek, cégeknek érdemes a geotermikus energiában gondolkodniuk.

Jó példa erre Szeged, ahol 25 nagy önkormányzati fogyasztó használja már.

A rendszer első ütemét éppen egy éve adták át az alföldi városban, amely alatt a geotermikus adottságok különösen kedvezőek. Ezek kiaknázása céljából alakult cég két, ezer méternél mélyebb kutat fúratott. Az eredmény több mint kecsegtető: kórházak, iskolák, hivatalok, közösségi épületek fűtését oldották meg a rendszer által. Az intézmények nem csupán gazdaságosabban fűthetők, de a város 1,8 millió köbméter földgázzal kevesebbet is éget el – ami csaknem négyezer tonna üvegházhatású gáztól kíméli meg a légkört.