Bundás bevándorlók

Hívatlan látogatónk, az európai barna medve (Ursus arctos) korábban egész Eurázsia északi területein jelen volt. Rendszeres irtása a XIX. század második felében kezdődött, olyannyira, hogy a mezőgazdasági termelésbe vont alföldi területeken hírmondó sem maradt belőle.

Napjainkban a legnagyobb állománya Oroszországban található, ott is az Uráltól keletre, Szibéria erdőrengetegeiben. Nagyobb medvenépességet mondhat magáénak Szlovénia, Horvátország, Szlovákia és Románia is. Hazánkban kipusztult, de a 2000-es évektől újra felfeltűnt az Északi-középhegységben. Immár több jel is mutat arra, hogy itt-tartózkodását komolyan gondolja. Nagy a riadalom, pedig a világ több országában a dézsmálások és pusztítások ellenére teljes turistahálozatok épülnek a medvelesre. Kanadában csupán Albertában 30 ezer fekete medve él, millió turistát vonzva.

A medvére csúcsragadozóként tekintünk, hiszen kiváló vadász és – az embert kivéve – természetes ellensége nincs. Az ókorban még főleg húsevő volt, de a szükség törvényt bont: életterének és táplálékforrásainak szűkülésével áttért a mindenevésre.

A kései utód már megeszik mindent: füvet, gyökeret, gombát, erdei gyümölcsöt (málnát, áfonyát, makkot), bármiféle rovart, hangyát, kisemlőst, mézet, de ha úgy hozza a helyzet, elejtheti akár a szarvast is. Nem csoda a nagy étvágy, hiszen a hím mackó átlagosan 300 kilót nyom, testhossza pedig 1–3 méter közötti (a nőstény kisebb). Ősszel különösen megnő az étvágya, hiszen télire nyugalomba készül, hogy barlangban, nagy fák gyökerei közé ásott odúban vagy termetes kövek között bevackolva töltse a telet.

Nem alszik igazi téli álmot, gyakran fölébred, különösen, ha enyhe a tél. Párosodása igen zaklatott: a hímek megküzdenek a nőstényért, a kölykök (átlagosan 2-3) rendszerint télen születnek, és gyakran 3-4 évig az anyjukkal együtt élnek.