Mérges matuzsálem - Majdnem minden része mérgező

Korábban egybefüggő erdőségeket alkotott Európában, mára erősen megritkult, így a nálunk mintegy százezer példányból álló szentgáli tiszafás (a Dél-Bakonyban) ritka kivételnek számít. Mindenütt erősen veszélyeztetett, ezért hazánkban is védett, eszmei értéke 10 ezer forint.

Többnyire kétlaki növény, azaz a sárga porzós és a jelentéktelen termős (toboz)virágok külön fán képződnek. Ám ismertek egylaki változatai, sőt olyanok is, amelyek képesek váltani az ivarukat. Örökzöld fenyőféle, fája az egyik legtartósabb. Gyorsan és kiválóan szárad, jól faragható, így például a faszobrászok kedvelt alapanyaga.

Legendásan lassú növekedésű: az első tíz évben csak 2–5 centit nő évente, azután „fölgyorsul”, de az évi 25 centis gyarapodást soha nem lépi túl. Magassága legföljebb 12 méter, koronája szabad állásban nagy és terebélyes, zárt állományban keskeny és zászlós.

A legárnyéktűrőbb fenyőféle. A metszést jól viseli, így mutatós sövény is formálható belőle. Európa leghosszabb életű növénye, az eddig mért legnagyobb (négyméteres) törzsátmérőjű példány korát 2000 évesre becsülik.

Kutatók állítják, hogy 5000, sőt 9000 éves példányai is lehetnek, ám mivel az ágai idővel üregessé válnak, lehetetlenné válik az évgyűrűs kormeghatározás. (A szentgáli tiszafást alkotó legöregebb példányok 600 évesek.)

Noha vadon egyre ritkábban fordul elő, kertészeti változatait (számuk kétszázra tehető) gyakran ültetik. Köztük az oszlopos formát (Taxus baccata fastigiata), amely fölálló ágú, karcsú bokrot nevel.

A bokor fölül gyakran kiszélesedik, így ha a növekedése elején nem kötik össze az ágait, idővel széthajlóvá válik. (A hó súlya igen elcsúfíthatja, ezért a szép, szabályos oszlopforma növényeket érdemes legalább télire összekötni.) Szélvédett helyen és félárnyékban fejlődik a legszebben, a talajra nem igényes, jól bírja a meszet is.