Nagy öregek

Ez idő szerint a Svédországot Norvégiától elválasztó erdőrengeteg mélyén (ahol még a madár is ritkán jár, nemhogy az ember) áll az a lucfenyő, amelyik mintegy nyolcezer éves.

Korábban a kutatók az észak-amerikai Sziklás-hegység zord viszonyai között élő, gyantás levelű sziklásfenyőt tartották rangidősnek, ám annak legidősebb példánya „csak” ötezer esztendős. Viszont a 2000–3000 éves példányok nem ritkák.

A nagy öregek sorában foglal helyet az Észak-Walesben lévő Llangernyw templomkertjében álló tiszafa, amely 4000 éves lehet.

Iránban áll a 25 méter magas, szintén 4000 éves Zarathusztra ciprusa (képünkön), míg a dél-amerikai Andok hegységben egy 3600 éves vörösfenyőt tartanak számon a kutatók.

A mediterrán térségben hét igen öreg olajfáról tudunk, köztük a krétai a rangidős, s noha pontos korát nem tudni, bizonyosan túl van már a 3000. éven, és még mindig termi bogyóit.

Szicíliában, az Etna kráterének közelében áll az az idős gesztenyefa, amely azért került be a Guinness rekordok könyvébe, mert öt törzsének a kerülete igazi csúcs: 64 méteres.