Kényes gyönyörűség

A piros virágú ősazálea a szépségéről közismert rododendron nemzetségbe tartozik (tudományos neve Rhododendron simsii), amelyet az idők során számos más rododendron fajjal kereszteztek. Így jött létre az a különböző virágszínű, gyönge növekedésű, cserépben, illetve szobában tartható sokszoros hibrid, amit szobai azáleaként ismerünk, s amelynek ma mintegy kétezer fajtája létezik.

Noha a gazdag fajtakínálatnak köszönhetően szinte az egész év folyamán hozzájuthatunk virágzó példányokhoz, azért a télen virágzóknak nincs párjuk. Üde szépségük ilyenkor, a téli hideg szürkeségben érvényesül igazán. De csak akkor, ha kielégítjük különleges igényeiket. Mert a téli azálea különösen kényes.

A legfontosabb, hogy tartsuk hűvösön, 15 fok alatti hőmérsékleten. (Az ideális tartási hőmérséklete 12–15 fok.) Ennél melegebb helyen lehullatja virágait és bimbóit. Savanyú talajhoz szokott növényünknek a meszes, klóros víz nagy ellensége, ezért vagy esővízzel, illetve hólével locsoljuk, vagy pedig forraljuk föl a csapvizet, és lehűlés után öntözzük vele. Fontos, hogy ne száradjon ki a földje, a talaját tartsuk állandóan nedvesen. Kiszáradó, illetve száraz földben hullatja leveleit. A túlságosan száraz levegő is megviselheti, ezért amíg virágzik, tanácsos naponta vízpermettel párásítani a környezetét. Meghálálja, ha a virágzási időben az öntözővízzel kéthetente rododendrontápot is kap.

Az elvirágzott azáleát május végétől kezdve cserepestől ültethetjük ki a kertbe, de ne a tűző napra, hanem félárnyékba. Ha kinőtte a cserepét, átültetéséhez használjunk rododendron-ültetőközeget, vagy ha ilyet nem kapunk, másmilyen virágföld is megfelel, a lényeg, hogy savanyú legyen.