Tengerkék szerelem

A szerelemvirág – mint például a muskátli és a klívia is – Dél-Afrikából származik. Tőálló, sásszerű, hosszú levelei közül emelkednek ki a 60–100 centis virágszárak, melyek csúcsán kék vagy ritkábban fehér virágok csoportosulnak. Ismert törpe (20-30 centis virágszárú) és óriás változata, ez utóbbi másfél méter magas kocsányán kétszáz virág is nyílhat. Cserépben is tarthatjuk, de legszebben nagy dézsában tartva fejlődik (nyáron a terasz ékessége lehet). A dézsa azonban csak a már kifejlett, dúsan virágzó növénynek szükséges: amíg fiatal, tartsuk minél kisebb cserépben, mert ez serkenti a virágképződést. (De ha már benőtte, „feszíti” a cserepet, akkor föltétlenül ültessük át nagyobba.) Igazán nagy virágözönnel csak az idős, jól fejlett tövek örvendeztetnek meg. Nem igényel extra gondoskodást.

A legfontosabb talán, hogy fényigényes, ezért ha lakásban tartjuk, annak a legnaposabb pontján helyezzük el. Szereti a meleget, a növekedési, fejlődési időszakban (áprilistól októberig) kívánja a vizet, ezért a földjét tartsuk állandóan nedvesen. (Párásítani azonban nem kell.) Ilyenkor a napfényes udvarra, teraszra is kitehetjük. A téli pihenés időszakában (novembertől márciusig) csak alig öntözzük és hűvös, lehetőleg 10 fok alatti hőmérsékletű helyen teleltessük.

A szerelemvirágot magvetéssel is szaporíthatjuk, ám ehhez nagy türelem kell, mert csak hat év múlva kapunk virágzó tövet. Rövidebb idejű és eredményesebb is az elvirágzás utáni tőosztás, azaz a gyökeres sarjak leválasztása. Így egy-két év múltán már virágzó példányt nyerhetünk.