Ültetéssel, átoltással, mélyforgatással kapcsolatos tanácsaink

Szalai Gábor, Sopron. A liliomhagymák ültetésének legjobb ideje nyár végén vagy kora ősszel van, amikor a hagyma a fagyokig jól begyökeresedik, és a tavaszi-nyári virágzáshoz már a talajból felvett tápanyagokat értékesíti. A hagymák tavasszal is elültethetők, de ilyenkor a liliom az elraktározott tápanyagokból virágzik, ami nagyon legyengíti a töveket. Ez elkerülhető, ha az első évi virágbimbókat kitörjük, és csak a hagymákat erősítjük.

Csepel Zoltán, Verőce. Olvasónk rendkívül ízletes gyümölcsű, idős almafájának törzsén a kéreg felrepedt, alatta a fatest korhadt, a sebből nedv szivárog, s ék alakban elszínezi a kérget. A leírás alapján az idős fát több kórokozó – farontó gombák és a korhadékot tovább bontó baktérium – is megtámadta. A tünetek többnyire az egyébként is legyengült fákon jelentkeznek, amelyek a talaj tápanyagait már felélték, illetve a gyökerek olyan réteget – esetleg pangóvizet – értek el, amelyben a fa fejlődése leáll vagy korlátozott; súlyos esetben gyökérelhalás következik be. Az idős fa még évekig teremhet, addig a romlás lassítására és a kórokozók továbbterjedésének megelőzésére – a szokásos tél végi fatisztogatással és lemosópermetezéssel együtt – javasoljuk a korhadt seb kitisztítását és baktériumölő hatású rezes lemosószerrel való fertőtlenítését. Emellett minél előbb ajánljuk az értékes fajta átoltását fiatal magoncba, illetve más almafa egy-két ágába. Gyökérsarj meghagyását nem ajánljuk, ugyanis továbbsarjadnak, másrészt a beteg fa sarjai is betegek. Az idős fa már felélhette a talaj tápanyagait, és a kórokozók is felszaporodtak a talajban, így a fiatal fa sem lesz ott életképes. Az átoltást javasolt minél hamarabb elvégezni, ugyanis a fa romlásával az oltvány minősége is gyengül, másrészt az idős, beteg fáknál gyakori, hogy egyik évben – utolsó erőpróbaként – még kiemelkedő termést hoznak, majd a következőben esetleg már ki sem hajtanak.

Gratz Enikő, Zsámbék. Az őszi-téli talajmunkákról a szakmai vélemények eltérőek. A hagyományos őszi mélyforgatás mellett szól, hogy a – többnyire fertőzött – növénymaradványok, valamint a talajszinten áttelelő kórokozók és kártevők beforgatva humifikálódnak, a mélyebb rétegek szervesanyag-készletét gyarapítják, másrészt a rögösen hagyott talajba a téli csapadék bemosódik, a fagy a talajt porhanyítja. Az újabb szemlélet csak a talaj levegőztetését és állandó növényfedettségét javasolja, azaz a feltalajt nem forgatják le, csak ásóvillával fellazítják az újabb vetések előtt. Így azonban a gyomok, valamint a felszínen telelő kórokozók és kártevők sértetlenek maradnak. Az utóbbi esetben a madarak táplálékot találnak a bolygatatlan talajon. Ilyenkor tavasszal javasolt a mélyforgatás, amellyel a felszínre rakott csigatojások és a talajban éledő rovarlárvák száma jelentősen ritkítható.