Helyben járunk év végéig

Mindenekelőtt az ír származású Phil Hogannal, az Európai Unió mezőgazdaságáért és vidékfejlesztéséért felelős új biztosával ismerkedhettünk meg.

Ahhoz, hogy a kommunikáció területén (is) profival van dolgunk, sok kétség nem férhet: országának korábbi pénzügyminisztere a teremnyi újságíróval egyenként fogott kezet. Ami viszont az érdemi részt illeti, már az óvatos duhaj benyomását keltette. Ez persze érthető, hiszen egy akkora gépezetet, mint az unió agráriuma, egyik napról a másikra új utakra terelni nem lehet. Így a bemutatkozó előadásában elsősorban a problémák megnevezésére hagyatkozott. Mert azok vannak szép számmal: úgy tűnik például, az eddigi kedvezmények mértéke nem bizonyult elegendőnek a fiatalok számára ahhoz, hogy vonzóvá váljék számukra az egyáltalán nem könnyű mezőgazdasági munka, s továbbra is megállíthatatlanul növekszik az európai gazdálkodók átlagéletkora. Szintén gond az alapanyag-termelők kiszolgáltatottsága: mire a zöldség, gyümölcs, hús, tej eljut a fogyasztóhoz, az ára akár a többszörösére is növekszik. S akkor még nem beszéltünk az öreg kontinens mezőgazdaságának versenyképességéről, harcáról a vásárlók kegyeiért a világpiac egyre kiélezettebb küzdelmében.

Bennünket természetesen a magyarokat leginkább érintő problémák megoldása érdekelt. Itt van mindjárt a támogatások mértéke: a korábban csatlakozott államok a közös kasszából magasabb összegre jogosultak. A folyosói beszélgetésekből annyi szűrődött le, hogy bár a különbség csökkenése várható, teljes eltüntetésének időpontja még mindig a homályba vész. Az agrárkörnyezet-gazdálkodási kifizetések megtorpanása szintén zsebbe nyúló kérdés. A tavaly augusztusban leállt kifizetések a legkorábban jövő januárban indulhatnak újra – ráadásul a megfelelő kérelmezési procedúrát követően.

S hogy mi a helyzet a vidékfejlesztési programunkkal, amelyet Brüsszel még mindig nem hagyott jóvá? Nos, a hétszáz körüli észrevétel többsége technikai jellegű, ami könnyen orvosolható. Ám április- május előtt így sem várható, hogy a programunkra Brüsszelben rámondják az áment. Ezért a pályázatok kiírására ősznél előbb nem számíthatunk, mivel a hazai jogszabályokat a megállapodáshoz kell majd igazítani. Ebből könnyen kiszámítható, hogy az első pályázatok beérkezése csak karácsony előtt reális, elbírálásuk jó esetben is januárban-februárban esedékes, a beruházások megindulása pedig a jövő nyár előtt ábrándnak tűnik – a kifizetések pedig csak ezt követően indulhatnak el.

Ez tehát egyelőre nem sikertörténet – ellentétben a fővárosi EMKA céggel, amely a „Nánási Portéka” fantázianevű termékével a maga kategóriájában az előkelő második helyezést hozta el a Közös Agrárpolitika (KAP) kommunikációs díjáért folyó versengésben. A Nánási Portéka annak kidolgozása, hogy miként lehet a kiváló adottságokkal rendelkező település, Hajdúnánás termékeit – s ne csak a zöldségre és gyümölcsre gondoljunk, hanem például a turisztikára is – eladni. Más szavakkal: az EMKA a vidék felzárkózásához elengedhetetlenül szükséges településmarketingben jeleskedik.

Az előválogatást szakmai zsűri végezte, a legjobb három közötti végső sorrend pedig a bemutatkozást követő újságírói szavazás során alakult ki.