Mindenki fikusza

Őshazája Malajzia, onnan került dísznövényként a világ trópusi, szubtrópusi éghajlatú tájaira, ahol 30 méter magas, csüngő ágú koronát növesztő fává is megnőhet. Szobanövényként legföljebb csak átlagosan másfél-két méteresre növekszik, de az irodaépületek, üvegpaloták csarnokaiban, vagy például a debreceni élményfürdő meleg, párás légterében a több méter magas kupoláig is felnyúlik, megidézve az őserdei dzsungel hangulatát.

A kis levelű fikusz (Ficus benjamina) laza, szellős ágrendszerű kis fa vagy bokor, amelynek formája és lombja egyaránt beleillik a modern és a hagyományos lakókörnyezetbe. Örökzöld, de ősszel lehullatja néhány levelét (ez tehát nem valamilyen betegség jele). Külön előnye, hogy jól tűri a metszést, alakítást, így ha tetszik, bokorrá is nevelhető. Ehhez tavasszal a harmadára vágjuk vissza minden ágát. (Metszését kesztyűben végezzük, mert tejnedvet ereszt, ami a kézre jutva allergiás reakciót válthat ki.)

Legszebben a szoba világos, de nem napsütötte részében fejlődik. Nyáron átlagosan húsz fokot igényel, de télen se tartsuk 15 foknál hidegebb helyen. A húsz foknál lényegesen melegebb körülmények között páraigénye felerősödik, ilyen esetben a leveleit folyamatosan permetezni kell. Rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel, ügyeljünk, hogy öntözővize szobahőmérsékletű legyen. A hirtelen huzatra kifejezetten érzékeny, ennek kitéve ledobja a leveleit. A még kisebb növényeket tanácsos évente átültetni, a nagyobbakat elegendő minden harmadik évben. A tavasztól őszig tartó, kéthetente elvégzett tápoldatozást fikuszunk egészséges, üde küllemével hálálja meg.