Üzenjük - a Saron-gyümölcsről és a birsalmáról

Vida Sándor, Csokonyavisonta. A Saron-gyümölcs a datolya- vagy kakiszilva néven ismert babérlevelű, szép formájú, szubtrópusi gyümölcstermő fának egy izraeli nemesítésű, bokortermetű, bőtermő, igénytelenebb fajtája. Gyümölcse alma nagyságúra nő meg, vékony héjú, mag nélküli, frissen fogyasztva a legízletesebb. Íze a kajsziéhoz hasonló, ám ez utóbbi nálunk sokkal ízesebb, zamatosabb, sokrétűbben felhasználható és hosszabban eltartható. A bokorfa párás, védett, meleg fekvésben, tápdús talajban bőven teremhet, késő ősszel érő, narancspiros terméseivel díszítő hatású, ám nálunk inkább csak érdekességként javasolható a telepítése.

Birslevél jeligére. A birsalma a népi gyógyászatban gyulladáscsökkentő és égési sebeket gyógyító, a repedezett bőr és a fagyási sérülések regenerálódását segítő, valamint nyugtató hatású gyógygyümölcs, emellett a különböző emésztési gondok ismert gyógyírja. Fanyar, összehúzó hatása miatt „a savanyú és szorító gyümölcsöt, ha étel előtt eszed, hasadat szorítják, ha asztal (evés) után mindjárt, akkor indítják”. Egy másik megfigyelés a szedésérettségről szól: „Ha édes, a gyomornak igen kedves, ha szagos, erődet megújíthatná, ha szorít, a gyomrot megerősíti.” A termés természetes édessége, illata és zamata tehát a gyógyhatást javítja. Ahol kedvezőtlen időjárás vagy más miatt a cukrok és zamatanyagok nem alakulnak ki, az a késői szürettel vagy utóérleléssel esetleg még javítható, egyébként – különösen érzékeny gyomrúaknak – a savanyú gyümölcsöt nyersen nem, inkább sütve, főzve, fűszerezve, mézzel édesítve ajánlják. A leírások általában az érett gyümölcs gyógyhatásáról szólnak, amelyhez hasonló, bár gyengébb hatású a birs frissen szedett, szépen színeződött, egészséges levele, illetve a megszárított levél forrázata.