Abrakot sem kérnek

A történet két Jersey tehénnel kezdődött: ezek néztek Horváth Kata szemébe sok évvel ezelőtt egy OMÉK-kiállításon. A gyógypedagógusi, logopédus végzettségű hölgy azonnal tudta, hogy elveszett: neki állatokkal kell foglalkoznia. Kívánsága teljesült: férjével, Vörös Józseffel mára 140-150 tagú, huculból, gidránból és shagya arabsból álló ménes, s tucatnyi kárpáti borzderes tulajdonosai a zalai Gyűrűsön. Mi köti össze ezeket az állatokat? Az, hogy valamennyien magyar fajták. Tartásuk azonban ma nem éppen leányálom, mert bár papíron támogatja az állam, a gyakorlatban a bürokrácia miatt összességében inkább viszik a pénzt, mintsem hoznák. Ezért is kell az egykor 180 fős lóállományt száz alá csökkenteni.

És hogy mi az a kárpáti borzderes? Egy kisebb testű szarvasmarhafajta. Kata férje az első két borzderest 4-5 éve hozta be az erdélyi Máramarosszigetről. Azóta járják a vásárokat, s igyekeznek beszerezni a marhákat. Ma már 13 darabot számlál az állomány, de nincs megállás: ahhoz, hogy a fajta megmaradjon, legalább 350-400 egyedre van szükség. No, nem feltétlenül egy helyen, bár a gyűrűsi állomány is növelhető még. A család egyébként 160 hektár- nyi legelőn, kaszálón gazdálkodik.

A kárpáti borzdereseket ridegen tartják, vegyesen a lóállománnyal, csupán a fejésre terelik be őket a pajtába. Az edzett állatoknak az elléshez sincs szüksége emberi, állatorvosi segítségre. Kata nevetve meséli, az egyik ikerellés során egy hét múltán vették észre, hogy a boci nem egyedül jött a világra: az anyja ennyi ideig dugdosta a kicsinyét az emberek elől… Az anyát és az újszülöttet nem választják el egymástól, hiszen ebben a gazdaságban nem az állat kizsigerelése a cél, hanem, hogy ők is jól érezzék magukat, ha már egyszer az embert szolgálják…

Annyi tejet persze nem ad a ridegen tartott kárpáti borzderes – átlagosan napi 16 liter a hozam –, mint az intenzíven tenyésztett tehenek, ám nem is ez a cél. Az öttagú családnak nem kell boltba mennie a húsért, tejért, sőt bevételük is származik belőlük – ráadásul a tejtermékeik sokkal egészségesebbek, minőségük a kecsketejét közelíti. Ez nem is csoda, mivel a lovak nyomán a borzderesek kipucolják a legelőt, minden hasznosíthatót lelegelnek. A fölös tejet Kata feldolgozza, a termék mindig másféle: épp olyan ízű, aminek a szezonja van a legelőn. Most éppen a medvehagymáé következik…